A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

harmincas években pedig az átlagos csapadék is 40 mm-rel meghaladta a mai 580 mmt.

67 Ugyanekkor felhívták a figyelmet arra is, hogy az itteni klíma igen szeszélyes.

68 A Bodrogköz makroklímája az elmúlt 150 év első kétharmadában kevéssé változott, mert a Föld éghajlatát csak a legutóbbi 50 évben befolyásolja jobban az emberi tevékenység. A mező- és mikroklímára azonban a környezet átalakítása erősen hatott. A terület legfontosabb éghajlati jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze: Az évi napfény tartam 1880-1920 óra, ami az utóbbi időben növekedik, ebből következően viszont a borultság mértéke csökken (58-62%-ról 55%-ra). A tél derültebb, a nyár felhősebb. A ködös napok száma 30-40. Az évi középhőmérsékletben is emelkedés mutatkozik, 40 éve 8-9 fok volt, ma 9,1-9,7 fok. A fagymentes időszak is hosszabb néhány nappal és több a hőségnapok száma, de a tavasz kezdete így is később van, mint az Alföld más vidékein. Ez az Alföld egyik legszélesebb vidéke, s a szél leggyakrabban É-ról fúj. A csapadék inkább késő tavasszal és nyáron (tehát a tény észidőszakban) hullik. Jellemző a tavasz eleji szárazság; márciusban ez az egész Alföld legszárazabb területe. A legkevesebb csapadék a középső területeket öntözi, mennyisége K felé lassabban, Ny felé gyorsabban növekszik. A hótakarós napok száma is hasonló eloszlást mutat: É-on 50-60, középütt 29-35, a Bodrogzugban 40-50. A hótakaró vastagsága is hasonló képet mutat: feltűnően vékony a Bodrogköz déli-középső részén, átlagban a 4 cm-t sem éri el, másutt 4-6, É-on 10 cm vastag. A vékony hótakaró oka a kevés csapadék, a szeles, napos, száraz hideg.

69 A bodrogköziek is azt tartják, hogy éghajlatuk igen változékony, de főképp szeles. „Ha a szél megkezd fújni, fúj az két hétig egyfolytában" (O). Az erős szél Karcsára a kövesdi hegy felől (vagyis északról) érkezik (R). A vihar, a „sárkányfarok" a tetőcserepet úgy elvitte, hogy a szomszéd határban találtak rá (J), a szekeret meg áttette a szomszéd udvarára (O). A csapadék is szeszélyes, amikor a környéken esik az eső, itt csak szél van, de ha megjött, nem tudott kimenni, esett és esett egy hétig (N). Ilyenkor a sárból az útra hordták ki a gabonakereszteket (Q), s augusztus 20. körül, ha nem csépelték el, a mag már kizöldült (D). A Bodrogközben mindig kevesebb esik (I), mert a „hegyek elviszik a felhőt", s a folyó is „szívja magához a borulatot" (J). Nagyobb aszály csak 510 évente köszönt be (S). Telente volt, hogy a nagy szélben a háztetőig ért a hófúvás, máskor meg hó nélkül mind kifagyott a vetés (Q). Tavasszal volt olyan fagy, hogy szem nem maradt a gabonában (I), máskor meg június 16-án a tengeri is lefagyott (K). Nemhiába mondták a helyiek: „Szervác, Pongrác, Bonifác, meg Zsófia is lehet gyász" (R). A Bodrogköz mezoklímája azonban a múlt században más volt. Ez ugyan nem befolyásolta a makroklímát,

70 de a helyi gazdálkodáshoz kedvezőbb körülményeket nyújtott. A vízhiányt az árvizek öntöző hatása,

71 a nagyméretű szabad vízfelület

72 és a láp feletti levegő nagyobb páratartalma miatti kisebb párolgási veszteség csökkentette. Akkor még nagyobb területet borítottak az erdők, amelyek helyben szintén mérsékelték az időjárási szélsőségeket. Közvetlenül a lápos területek fölött viszont hűvösebb volt, 67 KiséryL., 1935. 6. 68 Kántor M., 1933. 163. 69 Bacsó N., 1959. 93-256.; Marosi S.Szilárd J., 1969. 40-41.; Bogoly J., 1984. 16-18.; Marosi S.Somogy i S., 1990. 163. 70 Bulla B., 1964.218. 71 Molnár G., 1990. 55. 72 Bulla B., 1964. 182. 295