A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

Dubrovka, Gajdos, Nagygejőc, Helmec, Horlyó, Iglinc, Oroszkomoróc, Koncháza, Orlyova, Kisrát, Szerednye, Bajánháza, Túrna, Bés, Csicser, Iske, a már említett Kis- és Nagykapos, ahol pénzért makkoltattak, Kelecsény, Palágykomoróc, Mokcsa, Palóc, Pruksa, Nagyszelmenc, Sisloc, Vaján és Viszoka lakói. Bonyolultabb és változatosabb a makkoltatás Ugocsa megyében. A 66 településről 63-nak maradt fenn a vallomása. Ebből a 63 községből 43 faluban éltek az úrbéresek a makkoltatás haszonvételével. Sertéstizedről és makkváltságról nem szóltak Feketeardó, Batár, Bocsko, Bökény, Csedrek, Csepe, Csorna, Dabolc, Gödényháza, Halmi, Királyháza, Kökényesd, Szászfalu, Sásújfalu, Veléte, Kiscsongova, Egres, Ölyves, Alsókaraszló, Felsőkaraszló, Komját, Feketepatak, Rakasz, Rákóc, Salánk, Felsősárad, Nagyszőlős, IIlonokújfalu és Verbóc lakói. Akli lakói azonban a sertések darabját 2 garasért, Almás község úrbéresei csak földesúri engedéllyel makkoltathattak. Bábonyban sertésdézsma ellenében, vagy disznónként 6-6 krajcárért engedélyezték a makkoltatást. Pénzért makkoltathattak Farkasfalva és Nagygérce lakói is. Ez utóbbi településen sertésenként 4-4 garast szedtek. Kriván 6 krajcárt, Nagy tárnán 10 polturát kértek egy-egy sertés után. Ez utóbbi helyen 4-4 polturát akkor is beszedtek a jobbágyoktól sertésenként, ha nem volt makktermés. Tekeházán fizetség nélkül makkoltathattak, de csak akkor, ha az uraság kondája már „feljárta az erdőt". Váltó ellenében, vagy a tizedik sertésért makkoltattak Terebes lakói, mint ahogyan Veréce és Tamásvárallya lakói is. Turc úrbéresei földesúri engedéllyel hajthatták sertéseiket a makktermő erdőbe. Alsósárad úrbéreseit pedig „két éve az uraság eltiltotta a makkoltatástól". Veresmart úrbéres szolgálóinak kondája is csak földesúri engedelemmel juthatott be az erdőbe. Bereg megye 268 községéből 197-ben éltek a jobbágyok, zsellérek a makkoltatás lehetőségével. Nem mindig nagy örömükre. A bükkösök és a tölgyesek több-kevesebb rendszerességgel ontották a termést, és a szolgálónépek nem is nagyon panaszkodtak, hogy uraik eltiltanák őket a makkoltatástól, avagy súlyos dézsmát vagy nagy váltságpénzt követelnének a makkoltatásért. Sok helyen vallották, hogy „szabad makkoltatni", több helyen kihangsúlyozták, hogy „ingyen makkoltatnak", máshol a falu kondája együtt járta az erdőt a földesúr sertéseivel, és minden fizetség nélkül, szabadon makkoltathattak. Bereg megyében Bulcsú, Daróc, Bátyú, Kisbégány, Bótrágy, Borsóvá, Csetfalva lakói említették csak, hogy „földesúri engedelemmel makkoltatnak". A bő makktermés néhány községben még azt is lehetővé tette, hogy „idegenek sertéseit befogadják" erdeikbe (Makaria). Fizetni a makkért, illetve a sertések makkoltatásáért mindössze néhány községben fizettek. Kuzmina lakói például, akiknek nem lévén erdejük, „makkot... pénzen vásároltak". „Fizetség nélkül nem makkoltathattak" Kisfalud úrbéresei sem. Kisábránka lakói a sertések darabját 4 krajcárért, a süldők darabját 2 krajcárért makkoltatták. Kölesén a sertések darabját 51 krajcárért engedték a földesurak a makktermő erdőkbe. Váltságot kellett fizetni a makkolásért Kockaszálláson is. Runófalva urai a süldőkért 15, a sertésekért 30 krajcárt követeltek, Szuszkó urai egységesen minden erdőbe hajtott sertésért 14 krajcárt kértek. „Régen ingyen" makkoltattak Szolyva úrbéresei is, de „mostanság disznónként 25 krajcárt" követelnek tőlük. Középviznice lakóinak akkor is 15 krajcárt kellett fizetniük sertésenként, ha nem termett makk, avagy nem óhajtották a sertéseket „makkra hajtani". Ha makkoltattak, akkor pedig minden sertés után 30 krajcárt kellett „lepöngetniük". Sztrabicso lakóival „gyöngédebben" bántak uraik. Ha volt makk, akkor is, ha nem termett, akkor is 2-2 garast követeltek tőlük sertésenként minden évben. 223