A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

tott rájuk az a néhány tucatnyi hivatalnok, akik nevüket és munkálkodásukat adták önszorgalomból, kötelességtudásból, avagy a megélhetés okán, amikor Mária Terézia úrbérrendelete nyomán megkezdődött az úrbérrendezés. Első lépéseként ez országos nagy munkának a falvak, mezővárosok jobbágy és zsellér lakóinak „megvallatása". A kilenc kérdőpont és a hozzájuk társuló mellékkérdések átfogták az úrbéres lét majdnem teljességét. Mi azonban ezúttal csak az erdőélés és fahasznosítással kapcsolatos kérdésekre adott paraszti, jobbágyi, zselléri vallomásokat firtatjuk. Azokból szeretnénk megrajzolni azokat a törvényszerűségeket, amelyek jellemezték e három megye lakóinak erdőhasznosítási munkáját, az ebből nyert hasznot, de a károkat, nehézségeket is, amennyiben ilyenek előadták magukat. Témánk kifejtéséhez az úrbérrendezéskor, az 1770-es évek elején „kivett" paraszti vallomásokat használtuk forrásként. Mivel a térség több száz falujából legalább 150-nek nem maradt fenn a vallomása, indokoltnak tartjuk táblázatban rögzíteni a mondanivalónk általános érvényességét erősítő és gyengítő tényeket. Táblázatunk összeállításához a Lexicon Locorumot, a II. József korában végrehajtott népszámlálás adatsorait, az úrbérrendezés fennmaradt anyagát és Ludovicus Nagy statisztikáját használtuk fel.

14 Adatok Bereg és Ugocsa Ung Lélekszám 1784/87: 90 490 58 073 Házak száma: 16 055 8 417 Családok száma: 17 931 10 934 Terület km

2-ben: 4 999 3 230 Lélekszám 1825: 111 049 43 669 108 619 Házak száma 1825: 10 781 5 680 13 150 Település 1784/87: 329 205 Település 1825: 271 70 210 Kutatható Investigatio 252 63 55 Amint látjuk, Beregben és Ugocsában a fennmaradt investigatiok és a települések száma között olyan elenyésző a különbség, hogy az erdőéléssel kapcsolatos információk „lefedik" a megye egész területét, s a lakosok vallomásaiból a két megye egész térségére következtethetünk. Más a helyzet Ung megyében, ahol a 205 településből mindössze 55-nek ismerjük az úrberrendezési anyagát. Megállapításaink tehát e megye lakóinak erdőélési szokásait illetően joggal bizonytalanodnak el, és a kép is szürkébb, ami Ung lakóinak erdőbéli haszonvételeiről rajzolható. Tudván azonban, hogy a három törvényhatóság közül Ung volt erdőben leggazdagabb, nemigen tévedünk, ha feltételezzük, hogy még intenzívebben hasznosították az erdő adta, kínálta lehetőségeket, mint a másik két megyében. így kellett legyen azért is, mert Ungban működött ebben a korban a legtöbb hámor, vasolvasztó és vasfeldolgozó. Ezek az ércolvasztáshoz, a vas megmunkálásához, az edények, kályhák, egyéb vastárgyak készítéséhez nagy mennyiségű égetett meszet és faszenet igényeltek. Az 1770-es években még nem esik szó fahiányról, erdők fölös pusztulásáról Ungban sem, de Fényes Elek 1847-ben már arra figyelmeztet, 14 Lexicon locorum regni Hungáriáé populosorum anno 1773. offtciose confectum (Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása). Budapestini, 1920.; Nagy, Ludovicus: Notitiae politicogeographico-statisticae Inclyti Regni Hungáriáé Partiumque eidem adnexarum. Buda, 1828.; Danyi-Dávid, i. m.; A Mária Terézia-féle úrbérrendezés anyaga. 217