A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

TAKÁCS Péter – UDVARI István: Adalékok Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék lakóinak 18. század végi erdőéléséhez

mészeti adottságai késztették az itt élő embereket más régiókkal a gazdasági kapcsolatok fokozatos mélyítésére,

4 a piaci és egyéb jellegű egymásrautaltságok ápolására.

5 Mind a három megye lakóinak létezési feltételeiben, e kapcsolatok ápolásában is a beregiek, ugocsaiak és ungiak részéről domináns szerepet játszott az erdő és a fa. Ezért szükséges egy pillantást vetnünk a három törvényhatóság természeti viszonyaira. Domborzati és éghajlati viszonyait tekintve mindhárom megye feltűnő változatosságot mutat. A havasok magasságáig nyúló csúcsok, szőlőtermelésre alkalmas lankás dombok, gabonafélék - még búza vetésére is - termesztésére alkalmas síkságok mindhárom megyében találhatók. Némi közös vonás, hogy a szántó-vető foglalkozásra inkább alkalmas síkokat a magyarok ülték meg már a honfoglaláskor, s ezen nem változtattak lényegesen a hadjárások, tatár, török és német zsoldos-dúlások sem. A hegyek magasait, erdőművelésre, legeltetésre alkalmas térségeit inkább ruszin, „orosz", kevés számú szlovák, „tót" lakta meg, s a bányászkodásra, ércfeldolgozásra alkalmas térségek a németeknek adtak otthont.

6 Mindhárom megye bővelkedett erdőkben. Nemcsak a hegyvidék. A havasok fenyvesei alatt ott húzódtak az „égig fel nem kapaszkodó" hegyek bükkösei, tölgyesei. A tölgy lehúzódott a folyók, patakok nedvesítette síkságra is. A Tisza kanyarulatai, „szegei" pedig ősi gyümölcserdőket karéjoztak főleg Bereg megyében. Sóvári alma, kormos alma, aszalásra, lekvárfőzésre alkalmas szilva, dió, körte, cseresznye bőven termett szükségen felül, eladásra is e tájon. Mielőtt azonban belebonyolódnánk az erdők, ligetek jellemzésébe, kérjük kölcsön Fényes Elek adatait e három megye művelhető területének művelési ágankénti megoszlásáról.

7 Tapasztalni fogjuk, ha akartak volna, akkor sem térhettek volna ki a fahasznosítás és erdőélés létezésükbe való beépítése elől e három törvényhatóság lakói. 4 Mindezekről lásd: Szabó István: Ugocsa megye. Második átdolgozott kiadás. Bp. 1994.; Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990.; Pólya Jakab: Gazdasági viszonyaink a XVIII. század első felében. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1895.; Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. Válogatta, sajtó alá rendezte és bevezette Wellmann Imre, Budapest, 1984.; Takács Péter-Udvari István: Adalékok a Felső-Tiszavidék sógazdálkodásához a 18. század végéről (Máramarostól Szepesig). (In: Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. okt. 3-4., Miskolc, 1994. 183-207.); Udvari István-Viga Gyula: A javak cseréje, munka és vándorlás Sáros megyében a 18. század közepén. (In: Népi kultúra - Népi társadalom, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve, XVII. Bp. 1993. 165-199.) 5 Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és vásárok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984.; Takács Péter: Adalékok a 18. századi szabolcsi vásárok és a vásározó szabolcsiak történetéhez. Fólia historica et ethnographica (Nyírbátor), II. 1988. 105-121.; Takács Péter-Udvari István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve (Miskolc), 1989. XXVII. 359-381.; Takács Péter-Udvari István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz. HOMÉvk. 1990. XXVIII-XXIX. 195-207.; Takács PéterUdvari István: Adalékok Ugocsa megye vásáraihoz és az Ugocsa megyei lakosság vásározási szokásaihoz a 18. század utolsó harmadában. Kárpátaljai Szemle, 1995. 8-9. sz. 30-32.; Takács Péter-Udvari István: Adalékok Bereg vármegye vásárai és a beregi vásározók 18. század végi történetéhez. (In: Cservenyák László szerk.: Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára, Nyíregyháza, 1989. 88-112.); Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája I—III. Ungvár, 1881-1882. 6 Lehoczky i. m.; Szabó István i. m. 7 Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. 214