A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - BOROS László: Adatok a felső-tiszai áruszállítás történetéhez

4. kép. A „Géza" gőzhajó Nemsokára azonban megszűnt, hajóit a Folyammérnöki Hivatal megvásárolta. A két világháború között szolnoki magánfuvarozók is hajóztak a Felső-Tiszán. Betkowszki Jenőtől tudjuk, hogy némely vállalkozó lóval, vagy gyalog (emberi erővel) szállította a tokaji követ Tiszakarád, Cigánd, sőt a távoli Csap környékére. Ugyancsak Betkowszki írja, hogy a szolnokiak még az 1944-es bombázások idején is felmerészkedtek Tokajba kőért. így pl. Bedé István és a Horváth testvérek 1944 júliusában indultak el a tokaji kikötőből, hogy követ (andezitet) szállítsanak a kőteleki földmíves szövetkezetnek házak alapjához.

21 A második világháborúban a tiszai hajópark jó része megsemmisült. Az azt követő évtizedek tiszai áruszállítása több rövidebb szakaszra tagolható: 1. A háború befejezése után kiemelték a folyómederből az elsüllyesztett vontatókat, fa- és vasuszályokat, s amelyek helyrehozhatók voltak, azokat kijavították. Ezen munkákat az MFTR (ill. utódja a Magyar-Szovjet Folyamhajózási R. T), a Folyammérnöki Hivatalok műhelyeiben, illetve magániparosok végezték. Tokajban a vasuszályokat Patonay József (az esztergályos munkákat Boros László), a fahajókat Krabot József, Kónya János, Tóth Sámuel, id. Almássy Miklós, Tamás Gábor hajóácsok és segítőik javították ki. A „Szatmár" gőzös, s jó tucatnyi fa- és vasuszály mellett újra a vízen ringott a „Pancsova" medertisztító szer-, és a „László" fa-lakóhajó (ez utóbbit Tóth Sámuel hajóács 1940-ben építette, s 1960-ban bontották szét). Újra megjelent a Felső-Tiszán az MFTR jogutódjaként az MSZHART flottillája, így a lapátkerekes 120 LE-s „Ipoly" 1900-ban készítették), a 100 LE-s „Csaba" (1935) és a 120 LE-s „Tahi", és a 120 LE-s „Vásárhelyi" gőzhajók, s tíznél több 250-300 tonnás vas21 Almásy Dénes, Kónya Béla, Siku Albert, Éberhart Gábor, Boros Ferenc szóbeli közlése 520