A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

gazdasági-társadalmi, mind műveltségi vonatkozásban - önálló alrégiói rajzolódnak ki a közép-európai régiónak."

8 Az alrégiók összeműködése nem csupán eltérő gazdasági típusok - részben spontán, évszázadok alatt alakult, részben tudatosan szervezett - kontaktusa, de különböző népek érintkezései és gazdasági egyenlőtlenségek kiegyenlítődési törekvése is. (Az utóbbinak máig ható jelentősége van az új típusú közép-európai gazdasági együttműködés konstrukciójában.) Mindez persze messze vezet eredeti célkitűzéseinktől és forrásunk adta lehetőségeinktől. Figyelmeztet azonban arra a - modern történeti néprajz által hangoztatott - tényre, hogy a történeti adatok a fejlődés, illetve annak állomásai megrajzolásának eszközei, s nem alkalmasak a mai vagy közelmúltbeli néprajzi kép visszavetítésére."

9 A 18. század, vagyis vizsgált időszakunk tágabb időkerete, a felföldi megyék, s Liptó gazdasága és népessége számára is sajátosan átmeneti periódus. (Nem mintha minden időszak nem jelentene átmenetet a megelőző és következő korszakok között.) A magyar Alföld török utáni újjáépítése vákuumot jelentett a Felföld népessége számára, amiben a mostoha körülmények között élő, kis és gyenge adottságú telken/töredék telken gazdálkodó, az Alföldre vélhetően nem teljesen ismeretlenül tekintő szlovák (és más nemzetiségű) gazdasági helyzetének jobbra fordulását remélhette. (A sík vidéki mezőgazdasági munka és az áttelepülések között egyértelmű kapcsolat mutatható ki.) Ugyanakkor a centrális terület gazdasági reorganizációja minden korábbinál nagyobb tömegben igényelte a Felföld, illetve a hegykeret fáját, ami - egy időre - az otthon maradók számára is jobb gazdasági kondíciót biztosított. Ez utóbbi azonban közvetlenül járult hozzá a fa árának emelkedéséhez és az erdővédelem szigorodásához, ami nem csupán összébb zárta a gazdasági kitörés lehetőségeit, hanem - hosszabb távon - a hagyományos munkalehetőségeket is rontotta (bányák, vasipar, üveggyártás). Úgy véljük, hogy - adataink alapján - Liptó megye gazdasági „kiterjedését" a 18. század derekán ebben a „mezőben" kell kijelölnünk. Hozzátéve persze, hogy az egyes falvak eltérő helyi és helyzeti energiái itt végletesen eltérő lehetőségeket jelenthettek. Egészében bizonyosan romlott a megye megtartó ereje, ami gazdasági, népességi változásokat indukált a 18. század elején, derekán, bár nem olyan nagy mértékben, mint pl. a szomszédos Árva vármegye esetében.

120 A gazdálkodás szerkezete alapvetően befolyásolta a társadalmi mobilitást is. Az előző fejezetekben jelzett tevékenységek bizonyára erősítették a mezővárosi „polgárrá" válás igényét, s aligha véletlen - mint erre pl. Rózsahegy bevallása utal -, hogy a polgárrá fogadást az oppidum 2-3, olykor 4 rénes forint lefizetéséhez köti, túl az egyéb kötelezettségeken. Ugyanakkor persze a mezőváros másfajta műveltségi lehetőséggel bír, mint vallják: „A piarista atyáknak van itt egy iskolája, ahol a gyermekeink tanulhatnak, sőt máshonnan is járnak ide." Más vonatkozásban persze a távolság, valamint a megye gazdasági szerkezete gátolja is a lokális centrumok kialakulását, s azokra valódi esélyt csak a helyi és helyzeti energiák összegződése adhatott. A 18. századi Liptóban a szárazföldi és vízi utak találkozása, a lokális gazdasági-közigazgatási centrumot is jelentő uradalmi (főleg kamarai) központok a leginkább koherens tényezők a mezővárosi fejlődésben, vélhetően kevésbé, mint a piacközponti funkciók. 118 Cholnoky Jenőé, n.; Kádár László 1943. 76-78.; Fodor Ferenc 1928. 347-386.; Fodor Ferenc - Teleki Pál - Cholnoky Jenő 1928.; Paládi-Kovács Attila 1984. 61-73. 119 Vargyas i. m. 5-8.; Paládi-Kovács im m. (1993) 7-13. 120 Siráczky i. m. (1985) 39-44. 287