A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KISS Magdolna: Lussonium erődje a 4. század végén 5. század elején

Minthogy e népesség leletanyaga lakóházból és betemetett, tehát már szerepét vesztett védőárok betöltésének felső szintjéből került elő, csábítónak tűnik, hogy a munkálatokat civil lakossághoz kössük. Ugyanakkor ennek több dolog is ellentmond; először az erőd helyzete. A II. József féle térképen jól látszik, hogy ez a terület fontos Duna-átkelőhely volt, a Zádor-Imsósnál kiépített késő római hídfőállás biztonságos kikötést biztosított a katonák számára (10. kép). További ellentmondás a késő római limes egész rendszere. Ha figyelembe vesszük Soproni Sándor állítását: azaz azt, hogy az alföldi sáncrendszer feladása, valamint a Dunakanyar és az északi rész jelentőségének csökkenése után Valéria északi és déli része újra lehetséges támadási ponttá vált, ezért a csapatok Csepelnél és Mohácsnál csoportosultak, azaz a fontos átkelőhelyeket védték, akkor nagyon valószínű, hogy a 380 körüli átépítő, átszervező munkáltok Lussoniumot kellett hogy érintsék, annál is inkább, minthogy ez egybevág a Notitia Dignitatum adatával, miszerint a 4. század folyamán Lussonium erődjében két csapattest állomásozott, a legio II adiutrix egyik részlege a cuneus equitum Constantianorummal. Mindezen nem sokat változtat az, hogy a lovascsapatot 380 körül Intercisa-ba az ottani határszakasz megerősítésére helyezték át. Elképzelhető, hogy Lussonium erődjében szintén olyan, a szakirodalomban már jól ismert kis létszámú fegyveres egység állomásozhatott még az 5. század elején is, amely már nem tekinthető igazi katonai alakulatnak, és e földet művelő és mellette katonáskodó 28 kevert népesség feladata őrködés, vagy kisebb rablótámadások visszaverése volt. A kérdések megnyugtató megválaszolásához azonban az erőd teljes leletanyagának feldolgozása szükséges. 25 VwyZs., 1989/a, 26-29., 20. 26 Soproni S., 85.97-, itt lásd a további irodalmat. 27 SoproniS.,85.74.p.;VisyZs., 1989/b. 108-110. 28 A témáról részletesen Alföldi A., 1924.; Soproni S., 1985.; Kandler.M.-Vetters.H. 1986.; Visy Zs., 1989., valamint az itt található további irodalom. 92