A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

szélű, azaz az a peremalakzat, valamint a külső edénysík felé kiszélesedő, szintén élesen metszett, jól profilált, tehát a c bográcsperemek nagyobb része az 1. típusként leírt igen magas oldlafalú, de lapos, majdnem egyenes aljú formához (9. tábla 2) csatlakozott. Egy kisebb hányaduk pedig a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú formához, a kisalföldi 2. típushoz [lásd pl. a csornai (1. tábla 1) vagy a Koroncó-bábotai edényt]. A két tárgyalt peremformához hasonlóan szintén csak a 10-11. századra tehetők az igen magas oldalfallal és lapos fenékkel rendelkező típus mindkét kiegészíthető, és jól keltezhető példánya (a korábban közölt Ógyalla-Abadombi, illetve a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői (1. tábla 3) edény). így elég nagy biztonsággal kimondható, hogy a kisalföldi 1. típus időrendje leszűkíthető a korai Árpád-korra. Ennél valamivel összetettebb a helyzet a kisalföldi 2. típus esetében. Az ilyen edények nagy többségéhez ugyanis egy széles, vízszintes lekerekített perem csatlakozik. Fentebb azonban már többször utaltam arra is, hogy szinte kivételként előfordulnak a 2. típus bográcsai jól profilált peremalakzattal (1. tábla 1), azaz egy keskeny, vagy csak a külső edénysík felé kiszélesedő, de mindenféleképp élesen metszett felső lezárással is. Fentebb már volt szó azon egyéb formai jegyekről is, amelyek szintén arra utalnak, hogy a 2.4ípus e két alváltozata közti különbségek időrendi okokra vezethetők vissza. Nagy jelentősége van például annak, hogy mindkét 2. típusú, de profilált peremű bogrács falain feltűnik az aránylag jól keltezhető hullámvonal-köteg. A fentebb felsorolt, pontosabb időrend kidolgozására alkalmas tényezőket összegezve: a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú forma (a kisalföldi 2. típus) készítése az Árpád-kornak mind a korai, mind a középső, mind pedig a kései részére jellemző. Sőt, ilyen formájú edényeket nemcsak, hogy a 10-13. század közti egész időszakban, hanem feltehetően még a 14. század első felében is gyártottak (lásd az ugodi 1, 6. épület anyagát (11. tábla 1-11). Pontosabb keltezésükhöz csak egy kevés időrendi fogódzót nyújt az, hogy némiképpen eltérnek az átlagtól a korai, tehát 10-11. századi példányok formai jellemzői: pl. profilált peremük vagy oldalfaluk homorú alja. A 2. típus elemzésének végkövetkeztetéseként tehát leszögezhető, hogy a leggyakoribb kisalföldi bográcsforma, a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú típus kronológiája általában nem szűkíthető le egy százötven-kétszáz évnyi időtartamnál pontosabban. Szintén csak két évszázadnyi pontossággal keltezhetjük a 11-13. századra a jelen dolgozatomban 4. kisalföldi bográcstípusként leírt magas oldalfalú és mély, ívelt aljú változatot (9. tábla 2), méghozzá a széles, vízsszintes, lekerekített élű pereme alapján. Az egyelőre még elég ritka 4. típus esetében azonban abban is reménykedhetünk, hogy a jövőben előkerülő további példányok alapján ezen időrend még pontosítható lesz. Végezetül az igen széles, élesen metszett kései Árpád-kori, azaz d típusú peremek esetében egyetlen olyat sem találtam, amelynek a formai rekonstrukcióhoz elegendő nagyságú oldalfala megmaradt volna. (így e peremformát az egész bográcsok időrendjét szemléltető táblázaton (14. tábla) sem helyeztem el). Egyelőre tehát csak az ilyen peremek indításából sejthető az, hogy e 13-14. századi típus erőteljesen kihajló oldalfala legalább közepesen magas lehetett. 67 7bm/ta 1976. 399., 10,11. ábra 68 Lásd pl. Mihály Péter: Régészeti kutatások a nyugati Hanságban II. Soproni Szemle 25 (1971), 109. (Sarród-Nyárosmajor, Fertád-Tózeggyármajor). E közlemény sajnos nem tartalmaz ábrákat. A kisalföldi tájegységben csak a csallóközi terepbejárásokról jelentek meg edényrajzot is tartalmazó közlemények. Lásd pl.: Kuzma-Rajtár 1983. 84. ábra 5. [Búcs (Buc, okr. Komámo, Szlov.)—4. lelőhely]; 86. ábra 8. (Marcelkeszi/Marcelová, okr. Komámo, Szlov.). Liszka József: Prieskumy v okres Nővé Zámky. Avans 1986. Nitra 1987. 22. ábra 3-5.; 23. ábra 2,4,5; (Kamocsa/Komocíka, okr. Nővé Zámky, Szlov.) -Nyárasd. uő.: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez. In: Új mindenes gyűjtemény 4. Régészet és történelem. Szerk.: Ballá K., Budapest-Pozsony 1985. 29, 12. ábra 1, 3. (Szimó" (Zemné, okr. Nővé Zámky, Szlov.)-Gúg-puszta). Ratimorská, Priska (Ratimorszky Piroska): Záchranne vyskumy a prieskumy v okrese Komámo Avans 1982. Nitra 1983. 127. ábra 7-8. Apácaszakállas (Opatovsky Sokolec, okr. Dunajska Streda, Szlov) - Belterület (Lénáit E. telke). Trugly, Sándor: Prieskum v okrese Komámo. Avans 1986. 105, 106; 46. ábra 4-6; 47. ábra 3-5. [Nagytany (Ton, okr. Komámo, Szlov.) - kistanyi-domb]; Bogya-Alsógellér-Halomdomb: Toíik 1992.160-165. ábra 460