A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

A formai elemzésnél jóval soványabb eredményeket hozott a kisalföldi ép vagy kiegészíthető alakú bográcsok időrendjének vizsgálata, talán elsősorban az adatok hiánya miatt. Mert igaz ugyan, hogy az akkori dolgozatomban bemutatott 19 kisalföldi cserépbográcsnak körülbelül a fele, 9 példány származott olyan feltárási objektumból, ahol megbízható módon összegyűjtötték a kísérőleleteket is. Ezen edényeknek azonban pontosan a kétharmada, 6 darab, egyetlen egy objektumból, a pozsonyi Prímás téren kibontott fazekaskemencéből került elő. E hat bogrács pedig - mint már fentebb is utaltam rá - mind egy igen kései és különleges, helyi változat reprezentánsa. így tehát a megmaradt három, illetve az ehhez még hozzászámítható további két, hullámvonallal díszített cserépbogrács alapján kellett volna egy részletesebb kronológiát kidolgoznom. E kedvezőtlen számarány talán indokolhatja azt, hogy a belső időrend kérdését a tíz éve írott dolgozatomban még nem elemeztem. Bár, utólag visszatekintve mégis úgy tűnik, egy kicsit hangsúlyosabban kellett volna kezelnem e bográcsok és kísérőleleteik néhány formai jellegzetességét. így például, jelenlegi felfogásom szerint nem kapott kellő hansúlyt az, hogy a magas oldalfalú, lapos aljú forma, azaz az 1. típus két bográcsa közül az egyiket, a jobban keltezhető Ógyalla - Abadombit a pereme alatt futó hullámvonal-köteg a 10-11. századra datálja. Továbbá valamivel részletesebb elemzést érdemelt volna a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú 2. típus is. Méghozzá annak ellenére, hogy a három pontosabban keltezhető példánya elég távoli időhatárok, a 10-13. század közt szóródott. Csak utólag jöttem rá ugyanis arra, hogy érdemes lett volna erőteljesebben az időrendre koncentrálva vizsgálni e három bogrács részletformái közötti eltéréseket. Egyrészt azt, hogy az egyik közepesen magas oldalfalú edény, a fentebb már említett Koroncó - bábotai pereme keskeny és élesen levágott, azaz formai rokonságban áll az 1. típusba tartozó, korai Árpád-kori ogyallai bogrács peremével. Mivel a koroncoi bográcsot is - mint már utaltam rá - az ógyallaihoz hasonlóan bekarcolt hullámvonal-köteggel díszítették, azt is nagy valószínűséggel sorolhatjuk a 10-11. századba. Sajnos e párhuzamosságra tíz évvel ezelőtt még nem mertem alapozni időrendi következtetéseket. Pedig a keskeny, élesen metszett szélű bográcsperemek fontosságára Vékony Gábor már ekkori is figyelmeztetett az általa feltárt Tatabánya-dózsakerti 10. századi település leletei alapján. Másrészt, a közepesen magas oldalú, ívelt aljú és széles lekerekített síkban záródó két hetényi (Chotin, Szlov.) bogrács 12. századi keltezését már ekkor is meg lehetett volna támogatni több párhuzammal. Olyan, főként a Csallóközben feltárt, jól keltezhető edényegyüttessel, amelyekben a formai rekonstrukcióhoz túl töredékes állagú bográcsoknak szintén széles, lekerekített élű volt a pereme. Összefoglalva: a tíz évvel ezelőtti dolgozatom időrendi elemzése a Kisalföld vonatkozásában is kissé túl óvatosra sikerült, de már tartalmazta a továbblépéshez szükséges elemeket is. 36 Szívességét így utólag is köszönöm. A Tatabánya-dózsakerti ásatásról lásd: Vékony 1980. 28-29; Cseh Julianna Egy település élete. Régészeti kiállítás a Tatabánya-dózsakerti feltáras anyagából. Tatabánya, 1990.13-19. 37 Takács 1986. 34-35. 38 Ilyenek: Bagota (Bohata, Szlov.) - Kuzma vagy Páldomb, 1. ház: HabovStiak 1961.464,16. ábra; Hetény-IL, 1. ház: Paulik-Rejholec (1958) 231, 10. ábra; Kisbény - Belterület, TSz gépállomás: a 11. században épült sánc alatt kibontott 5/63. obj.: Habovitiak 1966,29. ábra l^t, 15.; Komárom (Komárno, Szlov.) -Nagyharcsás(Velky Harcai) 3,4. obj.: Rajtár-Roth 1982.126. ábra 1^1,5-9. 453