A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

és a korona közt folytatott értekezlet után lehet elintézni. A miniszteri irat állításával szemben, hogy Magyarország visszanyerte alkotmányát, jogait, szabadságát, országgyűlését és közigazgatását, meg kell állapítania, hogy ez nem áll. Nem a 48-i törvények okai e külön mozgalomnak, sem a horvátok, románok vagy szerbek, sem a magyarok, hanem a rendszer, mely Magyarországból mindig osztrák tartományt akar csinálni.

107 Ezzel az 1861-es lengyel év új színt nyert: a galíciai lengyelség bécsi képviselője, mint a magyarság szövetségese lépett fel. A lapok közölték, illetve aktuális számuk mellékleteként csatolták Smolka beszédének teljes magyar szövegét. Smolka fellépése után a lengyelbarát manifesztációk egész sora következett. A Nemzeti Színházban a lengyel politikus tiszteletére bemutatták Doppler Ferenc Benyovszky-operáját,

108 Kolozsvárt viszont Kotzebue Benyovszkyról szóló drámáját. Sárosi Gyula, a lengyel nép kipróbált barátja újra leközli az önfeláldozó lengyel anyáról szóló A hölgyek hölgye című költeményét.

109 A legjelentősebb lépést újfent Jókai Mór tette, aki a középkori lengyel Stanissa és a magyar Rozgon eltéphetetlen barátságáról szóló Legenda c. versének „A fegyvertársakról" alcímet adta.

110 A hagyományt teremtő költemény után egy politikai jellegű alkalmi jellegű versike következik Smolkához címmel. Smolkát több magyar város díszpolgárává választotta, erre utal Jókai említett versikéjének utolsó versszaka is: „Mi jutalmat adhatunk mi? / Megtennénk magyarnak önkényt; / Ha már lengyelnek lehetni / Nem volna elég dicsőség...!"

111 Smolka az őt ért ünneplést magyar és lengyel nyelvű levélben köszönte meg, amelyben rámutat a magyar és a lengyel nemzet ügyének elválaszthatatlan összefüggésére. Smolka Ferenc fellépése a magyar ügy mellett akaratlanul is népszerűsítette a lengyel népköltészetet is. Csukássi József (1840-1891) újságíró, műfordító 1865-től a „Győri Közlöny" szerkesztője a „Hölgyfutár" hasábjain számos lengyel népballadát közölt magyar fordításban.

112 A lengyel nemzeti mozgalom természetesen tovább folytatódik. Sorjában megünnepelték a jelentősebb történelmi évfordulókat, így a lublini uniót (Litvániával 1569), a horodlói uniót (1413. Lengyelország és Litvánia első uniós jellegű egyezménye) október 10-én Fijalkowski hercegprímás temetése is tüntetésszerűen zajlott le. Tadeusz Kosciuszko halálának évfordulója (október 15-én) is alkalom hazafias manifesztációra. A fent említett ünnepélyek jórészt egyházi keretekben zajlanak le, ezért a megszálló hatóság figyelme is egyre inkább erre koncentrál. A katonaság több templomot ostromol meg, és onnan több mint másfélezer hívőt vittek a citadellába. Az egyházi hatóságok válaszként bezáratták a templomokat. A varsói cári hatalom vezetését most Lüders tábornokra bízzák (ismerős ez a név a magyar történelemből, akárcsak Pamyutiné is a temesvári csatából); jeleskedett Varsóban is, éles kurzust vezet be. Ugyanakkor a nemzeti ellenállás Magyarországon az országgyűlés feloszlatása után is él. Az abszolutizmus új köntösben jelentkezik, betiltják többi között a honvéd segélyező egyesületeket. Ebben a légkörben érthető, hogy az aránylag nagyobb szabadságot élvező élclapok hasábjairól olvashatók le a hazai vélemények, elsősorban a Jókai szerkesztette „üstö107. Divéky Adorján: Magyarok és lengyelek a XIX. században. Bp. 1919. 78-81. 107a. Trombita 1861. IX. 1. sz. melléklete. 108. Trombita 1861. szeptember eleje. 109. Uo. 1861. IX. 5. 54. sz. 1. 110. Üstökös 1861. IX. 7. 145. Címlapon. 111. Uo. 1861. IX. 7. 112. Hölgyfutár 1861. X. 17., 24; XI. 5., 19. 284