A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a Szepes megyei vásárok és a vásározó Szepes megyeiek 18. század végi történetéhez

kóc, Illésfalva, Körtvélyes, Leszkovján, Markusfalva, Nemessan, Odorin, Smizsan és Poracs. Második helyen az alábbi falvakból keresték fel az iglói vásárokat: Arnutfalva, Baldóc, Csütörtökfalva, Dravec, Görgő, Hincóc, Jamnik, Kuriman, Lengvard, Letanfalva, Ólesznó, Richno, Tamásfalva, Vilkóc, Vitkóc. Harmadik helyen: Almás, Buglyóc, Káposztásfalva, Zavada, Zavadka, és végül negyedik helyen Farkasfalva lakói látogatták az iglói vásárokat. Lőcse városa nemcsak a történelemből, Mikszáth és Jókai jóvoltából a szépirodalomból is ismert. Német nevén Leutschan, latinul Lencsovia. Hatezernél alig több lakosa ellenére „fővárosa a szép Szepes vármegyének". Kiváltságai révén szabad királyi város volt. Igazgatási centruma is a vármegyének. Ezért elképzelhető, hogy az úrbérrendezés kori vallomásokban emlegetettnél sokkal több szepesi helységből jártak ide vásározni, legalábbis a nemesek és az őket törvénynapokra, megyegyűlésekre fuvarozó úrbéresek. A 18. században kézművesek, kereskedők és földművesek egyként lakták a várost, de jelentősek voltak rézkohói is.

9 Az 1772-es úrbérrendezéskor mindössze egy település - Roskó - lakói vallották, hogy ők csak és kizárólagosan Lőcsén vásároznak. Első helyen az alábbi településeken említették a lőcsei sokadalmakat: Csütörtökhely, Dolyankovcsan, Dravec, Dvorec, Görgő, Arnutfalva, Hradiskóc, Jamnik, Kolcsva, Kuriman, Lengvard, Tamásfalva, Vilkóc, Vlosza, Zavada, Toriszka. Második helyen említették a lőcsei vásárokat: Almás, Brutóc, Buglyóc, Harikóc, Illésfalva, Nemessan, Pavlyan, Felsőrépás, Smizsan, Alsórépás, Olsavica, Podracs. Harmadik helyen már csak egy településen említették a lőcsei vásárokat: Farkasfalván. Szepesszombat volt sorrendben a következő vásározó hely az úrbéresek vallomásában. Huszonkilenc település lakói emlegették, hogy több-kevesebb rendszerességgel itt szoktak adni-venni. Szepesszombat egyike volt a 16 szepesi bányavárosnak, s azon 13 város közé tartozott, melyeket Mária Teréziának kellett visszaváltani. A Poprád bal partján fekvő település kevés számú lakosa inkább heti piacairól és négy országos vásáráról volt híres, semmint nagyságáról és népességének sokaságáról. Híres volt sörés pálinkafőzése, gyolcskészítményei.

10 Mesterei, kézművesei és a városba bejáró környékbeli háziiparosok azonban mindent kínáltak eladásra, amire egy korabeli paraszti háztartásnak szüksége volt. Ezt bizonyítja az is, hogy hat Szepes megyei település kizárólagos vásározó helyként említette az úrbérrendezéskor: Hrabonica, Kravjan, Kubach, Alsósunyova, Teplice és Vikartóc. Első helyen látogatták a szepesszombati vásárokat az alábbi településekről: Batizfalva, Farkasfalva, Gánóc, Sábóc. Második helyen emlegették: Gerlachfalva, Hoselec, Kakaslomnic, Káposztafalva, Lucsivna, Mátyásfalva, Mengusfalva, Müllenbach, Primóc, Schavnik, Stóla, Kisszalók, Vidernik, Zsákóc. Harmadik helyen szóltak e vásárokról: Csütörtökhely, Arnutfalva, Lengvard, Letánfalva és Tamásfalva lakói. Poprád mellett feküdt Podolin városa is, a 16 szepesi bányavárosok egyikeként. Királyi szabadalma azonban várával és kőfalaival együtt romlásnak indult, s bár Fényes Elek még „csinoska városnak" nevezte, de kevés mestere és termékeny határa, sőt a Poprádon átívelő hídja sem vonzott már 21 település lakóinál többet sokadalmaiba.

11 Ezekből a falvakból is inkább csak második vagy harmadik helyen látogatták piacait, 9. Bácskai-Nagy, 1984. 63., 109-111., 133. stb.; Fényes, 1847. 273.; Fényes, 1851. i. h. 10. Bácskai-Nagy, 1984. 81., 150. stb.; Fényes, 1847. 274.; Fényes, 1851. i. h. 11. Bácskai-Nagy, 1984. 63., 77., 81.; Fényes, 1847. 274.; Fényes, 1851. i. h. 175