A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

Felsőkalósa, Királyi, Lénártfalva, Méhi, Oldalfalva, Runya, Sankfalva, Tornaalja, Alsóvály, Zsór. És most már csakugyan befejezhetnénk a gömöri vásárokról és a vásározó gömöriekről szóló töprengéseinket, ha a paraszti vallomásokból kihámozható újabb adalékok nem tarkítanák tovább a képet. Volt azonban a 18. századi kereskedelemnek egy nem országos vásárokhoz és hetipiacokhoz kötött szférája is. Ennek egyik formája a sókereskedelem. Ügyesebb, módosabb gazdák, akik vasalt szekerekkel rendelkeztek, nemcsak a kincstár megyékre kiosztott sószállító lehetőségeiből és kötelezettségeiből vették ki részüket, hanem jelesebb sóraktárakat felkerestek, s a maguk szakállára, a maguk hasznára sót vásároltak, s azzal kereskedtek. Gömörben számos falu lakói, úrbéresei megemlítették haszonvételeik között, hogy Tokajban sót vásárolnak, s azzal haszonnal kereskednek. Érdemes ebből a szempontból két vásártartó mezőváros Rimaszécs és Pelsőc - lakóinak a vallomását meghallgatni. Apelsőciek vallják: „Tokajbúi hozott sóval kereskednek". A rimaszécsiek pedig a következőképpen: „Sót némelyek Tokaj búi maga számára szokott nyereségre néha-néha hozni és kiárulni." Hasonló vagy egyszerűbb formában, tömörebben ismétlik ezt a falvak tucatjaiban. Íme a sóval kereskedő települések: Gömöri, Gömörpanyit, Hamva, Harkács, Jánosi, Imola, Alsókalósa, Felsőkalósa, Kanó, Kecső, Királyi, Követses, Lekenye, Lénártfalva, Lökösháza, Mellété, Méhi, Oldalfalva, Perlácz, Poszoba, Putnok, Ragály, Ráss, Rudnya, Runya, Sajógömör, Sankfalva, Sőreg, Szentkirály, Sztarnya, Alsószuha, Szuhafő, Alsóvály, Várgede, Velkénye, Zubogy, Zsip, Zsór. Nem kell hozzá túlzottan élénk képzelőerő, hogyha ezek a maguk vallotta zsellérek, jobbágyok, úrbéres lakosok leszekereztek Tokajig sóért, elképzeljük: nem üresen döcögtek, vánszorogtak ökrös vagy lovas fogataikkal Gömör, Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyék országútjain vagy szekércsapásain. Árut vittek a Hegyaljára: cserépedényeket, faedény eket és -eszközöket, feldolgozott vagy feldolgozatlan vasat, rezet, egyéb bánya vagy erdei terméket. Ott eladták, s az így kapott pénzen sóval rakodtak, szekerezve vissza falujukba, hogy amikor értékesítették a sót, kezdődjön újra a körforgás. Tokaj mellett másik irány az ,Alföld" volt. Erről Nagyszuha lakói vallanak „klaszszikus tömörséggel": „Mindannyian a fazekas mesterségből élnek, mivel határuk kicsiny. A fazekakkal és más edényekkel az Alföldre járnak". Perlácon is hasonlóan szóltak az úrbéresek: „Majdnem mindannyian fazekasok, mely mesterségből számottevő hasznuk van." A változatosság kedvéért hallgassuk meg még Mikolcsány lakóit: „Ezen helység lakosai határjokban lévő földagyagbul cserépedényeket mívelnek és azzal kereskednek." A másik ilyen mindennapi tevékenysége a lakosságnak Gömörben a fafeldolgozás. Az így nyert árut is az Alföld felé szekerezik. Vérmárt lakói ezt nem is titkolják: „Zsindelyt készítenek - mondották -, melyet az Alföldre visznek le, ebből élnek." Pohorella lakói egyéb faárut is szállítanak: „Fűrészük van - dicsekedtek -, jó deszkát vágnak rajta, amelyből az alább fekvő vármegyékbe is hordanak eladni." Hasonló vallomásokat tettek a lakosok a következő településeken: Gömöri, Majom, Gicze, Hrusova, Ispánmező, Lévárt, Lukovistye, Pápócs, Pétermány, Ratkószuha, Rónapatak, Szilistye, hogy csak néhányat említsünk azon falvak közül, melyeknek a fő megélhetési forrása az agyagosság, fafaragás. Sorolhatnánk azonban tovább a szénégetést, mészégetést, mint újabb megélhetési forrásokat és egyebeket . . .Újra csak azt tapasztalnánk, hogy kavargó, mozgó, vándorló kényszer viszi az embereket a megélhetésért való küzdelem országútjaira. Folytathatnánk még a példák sorát a mész- és szénégető falvak vallomásaival, akiknek a lakói kovácsokhoz, városi építkezésekhez fuvarozzák „termékeiket". Szólhatnánk a pénzkeresés céljából Miskolc, Szikszó és Sajószentpéter szőlőskertjeibe gyalogos munkára, főleg szőlőkapálásra „lejáró" úrbéresek vallomásáról, akik kapálás 222