A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

vas (öntött vas is) készül, valamint a papirosmalom, a méhtenyésztés, s lentermesztés szinte figyelemre méltók."

13 Dobsinára a Felső-Sajóvölgy és környékének falvaiból jártak vásározni. Szinte csak olyan településről, ahol ércet, követ bányásztak, vasat olvasztottak, szenet, meszet égettek az emberek, vagy ha ezt saját határukban nem tehették, ilyen munkát a szomszédos községek határában vagy éppen Dobsinán vállaltak. Első helyen az alábbi településekről keresték fel a dobsinai vásárokat: Berdarka, Feketelehota, Feketepataka, Hankova, Oláhpataka, Pétermány, Redova, Felsősajó és Kisszlabos. Második helyen az alábbi települések lakói batyuztak vagy szekereztek Dobsinára: Berzetke, Geczel, Gócs, Henckó, Restér, Rochfalva, Alsósajó, Nagyszlabos, Kisveszverés, Nagyveszverés. Harmadik helyen látogatták a dobsinai vásárokat az alábbi települések lakói: Csetnek - maga is piacozó hely -, Gacsalk, Gencs, Páskaháza, Rekenyeújfalu, Rozlosnya, Rudnya, Sebespataka. Egy községben - Kuntaplócán - negyedikként említik a dobsinai vásározó helyet, miközben eldicsekedtek vele, hogy határukban 3 vashámor van, szenet, meszet égetnek, fuvaroznak, egyéb munkát vállalnak a huták mellett. Volt még két település Gömör megyében, amelyek rendszeresen tartottak vásárokat. Csetnek és Kövi. Fényes Elek Csetneket „szabadalmas tót mezővárosnak" nevezi, ahol „mintegy kétszáz kézmíves és kereskedő" élt az ő korában, s „legfőbb gazdasága, híres vasat adó bányáiban" leiedzett. Lakosai kereskedtek „vassal, borral, gabonával, sajttal", s rendszeresen fuvaroztak is.

14 Vásárai a gömöriek körében nem voltak igazán kedveltek a 18. század utolsó harmadában. Maguk a lakosok is panaszkodtak saját piacukra, mondván: „Régtől fogva jó piacunk volt szombaton, de amióta Rozsnyón szintén szombati napon virágzott fel a hetivásár, a csetneki piac nem sok hasznot hoz." Nem is nagyon jártak vásáraira, piacaira Gömör megyéből. Mindössze Kuntaplóca és Páskaháza vallotta vásározó helyül Csetneket. Ők is harmadik, illetve negyedik helyen. Kövi sem volt népszerűbb. Fényes Elek falunak nevezi, s dicséri határát, állítván azt is, hogy a „lakosok csaknem minden háznál pálinkát égetnek".

15 Vásározni Alsókalósa és Ráss lakói jártak ide, de ők is csak negyedik, illetve ötödik helyen keresték fel. íme hát Gömör megye belső vásárai. Illetve mégsem, mert vásározó helynek vallja magát Putnok, Sajógömör, Brezó és Pelsőc is. Ez utóbbi helyen a lakosok szerint „minden sátoros ünnepek előtt való csütörtökön vásárok esnek, melyekkel ad privilegio élnek". Megerősíti a lakosok vallomását Fényes Elek is, mintegy nyolcvan évvel később írván: „a lakosok szép szabadságokkal (a többi között vérhatalmi s vásári joggal) élnek, s különféle mesterségeket folytatnak". Ennek ellenére, nincs gömöri úrbéres közösség, amelyik említést tett volna e vásárokról. Maguk a lakosok sem büszkélkednek vele. Inkább két vashámorukkal, szén- és mészégető foglalatosságaikkal hozakodnak elő, s a rozsnyói, jolsvai, szomolnoki vásárokat dicsérik, mondván: „mindennemű zöldségekért Rosnyón jó pénzt vehetnek".

16 Hasonló a helyzete Putnoknak, Sajógömörnek és Rimabrezónak is. Most már csakugyan lezárhatjuk a gömöri belső vásárok sorát. A három nagy piaci központot, s azok holdudvarait, vásározási alkalmakat kínáló „bolygóit". Húzzákvonzzák a lakosokat ezek a helyek, ki gyalog, ki szekérrel közelítette meg őket a haszon vagy a megélhetés reményében. Árut pénzre, pénzt árura, árut árura cseréltek e sokadalmakban, s vigadoztak vagy szomorkodtak, örültek vagy bosszankodtak, panaszkodtak a vásárt járók, függően a szerencséjüktől. Ha várt reményük kudarcba fulladt, 13. Dr. Borovszky S., é. n. 130-138.; Bácskai V.-Nagy L., 1984. 287.; Fényes E., 1851. 14. Fényes E., 1851. 15. Fényes E., 1851. 16. A kisebb mezővárosokra Fényes E., 1851. 220