A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

Lipócz, Nandrás, Polom, Poloszka, Poprocs, Rákos, Ratkólehota, Ratkószuha, Répás, Rónapatak, Szásza, Sztris és Úfv.ásár lakói. Közülük sokan nemcsak adni-venni, dolgozni is bejártak a mezővárosba, pénzkeresés céljából. Keresett volt Ratkón a jó fuvaros, áruszállító, de a favágó és fafeldolgozáshoz értő ember is. Második helyen az alábbi településekről keresték fel Ratkó vásárait: Deresk, Félfalu, Szkáros, Szirk, Turcsok, Visnyó. A lakosok legfeljebb annyit fűztek mondanivalójukhoz, hogy Ratkó „közel van hozzájuk". Harmadik helyen az alábbi falvakban emlegették a ratkói vásárokat: Babaluska, Bugyikfalva, Derencsény, Esztrény, Gesztes, Ispánmező, Alsókalósa, Kiélte, Perlácz, Lukovistye, Süvete, Szilistye. Néhány községből negyedik helyen keresték az itteni vásározási „hasznot" vagy alkalmat: Meleghegy, Pápócs, Ráss, Kisszlabos. Ratkó után Rimaszécs vásárai következtek népszerűségben és látogatottságban. Magán a mezővároson kívül 33 gömöri település vallotta fontos vásározási helyéül ezt a mezővárost. Ez a Rima menti mezőváros „sík határral" rendelkezett, s mind szántói, mind rétjei igen termékenyek voltak. Fényes Elek szerint „szarvasmarha, kivált pedig lóvására nevezetes; lúdtollal, s pehellyel is kereskedik".

12 Maguk a lakosok is említést tettek saját vásáraikról az 1770-es évek elején, mondván: „Helyben pedig nállok országos vásárok háromszor esztendők által esnek, s akinek módja van benne, marhabul pénzt vehet." Vallomásaik szerint azonban ők maguk a rimaszombati sokadalmakat kedvelték, ahol nemcsak vásároztak, hanem pénzt is kereshettek, főleg szekerezéssel. Szőlőmunkára lejártak Miskolcra és Sajószentpéterre, de kereskedtek „néha-néha ... Tokajbúi . . : nyereségre hozott" sóval is. A paraszti vallomások alaposabb szemrevételezése után érdekes jelenségre figyelhetünk fel. Első helyen sehol nem említették a rimaszécsi vásározási lehetőséget, viszont 1-2 kivételtől eltekintve, ahonnan első helyen Rimaszombatra jártak, azok második helyen Rimaszécset említették. íme sorban a következő: Babaluska, Bugyikfalva, Derencsén, Dúsa, Esztrény, Gesztes, Ispánmező, Kiette, Lukovistye, Majom, Meleghegy, Pálfalva, Pápócs, Szilistye, s egyetlen település, amelyik második helyen Rimaszécset nevezte meg vásárnak, de első helyen nem Rimaszombatot, hanem Ratkót: ez Dobrapatak. Aztán egy éles fordulat. Következik egy sor község, melynek lakói első helyen Ratkót nevezték meg, s harmadik helyen sorra Rimaszécset. Ezek a következők: Sztris, Rónapatak, Ratkószuha, Poprocs, Polom, Lipócz, Hrusova, Baradna. Harmadik helyen említették még Rimaszécs sokadalmait az alábbi településeken: Gömöri, Guszova, Szutor, Várgede, Bellény, Balogfalva. Első vásározási helyük ezeknek Rimaszombat. Négy település lakói említették negyedikként Rimaszécset - Dobócza, Iványi, Zádorháza, Mártonfalva. - Elsőként ezek is Rimaszombatot emlegették. Csökkenő népszerűséggel, kisebb vonzási körzettel, de mégsem volt elhanyagolható a 18. század utolsó harmadában Gömör megye vásárai között a dobsinai sokadalom. 28 településről látogatták ennek a szabadalmazott bányavárosnak a vásárait. Dobsina magas hegyek kerítette mély völgyben feküdt. Hegyes és igen sovány határa szűken termett. Élelembehozatalra szorult a város, és ezért cserében kínált ásványokat, fémeszközöket. Fényes £YeA: imigyen jellemezte életét, kereskedelmét: „Határa hegyes, és igen sovány; a hegyek oldalain, miután az erdők kiirtattak, jó legelővel; de fő élelmét bányáiban keresi, melyekben sok vas, piskolc, réz, cinóber, kéneső, asbest, gránát krisolittal vegyesen, terpentin, wismuth, márvány . . . ásatik. A hámorokban sok és jó 12. Dr. Borovszky S., é. n. 89.; Fényes E., 1851. 219