A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez
Gömör megye településeinek több mint a fele „elküldte" lakóit Rozsnyóra vásározni, fuvarozni, munkát keresni, háziipari termékeit eladni, búzát, rozsot télére beszerezni. És biztos, hogy jöttek Rozsnyóra vásározni a vármegye határán túlról is. Borsodból, Abaújvármegyékből, Hevesből, Nógrádból, Turóc vármegyéből. Az ezen törvényhatóságokból Rozsnyóra vezető vásározó utak azonban még feltárásra várnak. Gömör megye vásárai közül szám szerinti rangsorban a jolsvai sokadalmakat kell második helyre tennünk. Míg Rpzsnyóra 138 gömöri településről szekereztek el rendszeresen az emberek, Jolsva vásárait 115 községből és mezővárosból látogatták az úrbéresek, bizonyára velük együtt a nemesek is. Jolsva szabadalmas mezőváros volt az 1770-es években, többnyire szlovák lakossággal. Évenként 4 országos vásárt tartottak a lakosok, de a vásári jövedelem egyharmada a templomot illette. Maguk a lakók saját országos vásáraiknál fontosabbnak tartották a rozsnyói hetipiacokat. Ez azonban azzal függ össze, hogy Jolsva éppúgy gabonabehozatalra szorult, mint Rozsnyó, s a Jolsvát környező hegyekben települt falvak zöme ércbányász, fafeldolgozó, szén- és mészégető, agyagedényt készítő volt, s e környék juhos gazdái, illetve családtagjaik művelték leginkább a gyapjúfeldolgozással kapcsolatos háziipart is. Bácskai Vera és Nagy Lajos Jolsvát Rozsnyó vonzáskörzetéhez sorolták, s „gabona és állatvásárra alközpontnak" tekintik. 7 1828-ra vonatkozó megállapításuk az 1770-es években is helytálló. Mértékkel dicséri csak Fényes Elek is az 1850-es években. A mezőváros határa hegyes, erdeit a 19. század első felének „nagy irtásai" letarolták, s fák helyett csak bokrok tenyésztek a hegyoldalakon. A „szántóföldjei középszerűek s nem elegendők". A Jolsva patak partján fekvő rétjeit gyakran elönti a víz. Gyümölcsös kertjei azonban „nagyon szépek, s a legválogatottabb fajokkal dicsekedhetnek, különösen cseresznyéjök egész erdővel van s híres jóságú. Egyébiránt írta Fényes - kézmívességből és kereskedésből több ember él itt, mint földművelésből. Nevezetesen kézmívesek csak 600-on felül vannak, s ezek közt számos tímár (ezek híres bőrt készítenek), fazekas, harangmíves, posztó- és guba-csináló találtatik". 8 Az elmondottak okozhatták, hogy 115 település úrbéres lakossága előszeretettel emlegette a jolsvai vásárokat. Igaz, viszonylag kevesen olyanok, akik első helyen látogatták volna. Többségükben második, harmadik helyen tesznek róla említést a községek lakói. Olyan település nincs is Gömör megyében, amelyiknek a lakói kizárólag Jolsván vásároznának. Első helyen is mindössze harminc úrbéres közösség tartotta érdemesnek megemlíteni. Ezek a következők: Deresk, Félfalu, Visnyó, Szkáros, Ratkó, Turcsok, Szirk, Pohorella, Vizesrét, Umnalehota, Rozlosnya, Perlác, Muránylehota, Murányalja, Mnisány, Mikolcsány, Lévárt, Gicze, Jósvatapolca, Putnok, Dobsina, Zdichava, Süvete, Kisrőce, Nasztraj, Lökösháza, Licze, Kövy, Kopras és Chisnyó. A vallomások szerint ezektől a településektől 1-2-3 mérföldnyire feküdt Jolsva, s főleg faáruval, léccel, zsindellyel, faragott edényekkel, deszkával, de cserépedényekkel is kereskedtek vásárain az említett falvak úrbéresei. Három mezővárosból is első helyen keresték meg a vásározók Jolsva sokadalmait: Dobsina, Putnok és Ratkó, maguk is vásártartó helyek, de országos vásáraik mellett rendszeresen keltek útra lakóik, hogy a jolsvai hetivásárokon pénzre vagy terményre, egyéb élelemre cseréljék háziipari vagy kézműipari termékeiket. Igazán azonban második helyen látogatták a gömöriek Jolsva hetipiacait, országos kirakodó vásárait. íme a gazdag falunévsor: Baracza, Baradna, Borosznak, Czakó, Csetnek, Dobocza, Alsófalu, Füge, Gencs, Gergelyfalva, Gömörpanyit, Hamva, Har7. Dr. Borovszky S., é. n. 139-149.; Bácskai V.-Nagy L., 1984. 287., 299.; Fényes E., 1851. 8. Fényes E., 1851. 215
