A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
CSORBA Csaba: Vármegyei címerek és Borsod-Abaúj-Zemplén címere
1550-ben, amikor a rendek megpróbálták a vármegyék címerkérdését és az ezzel szorosan összefüggő pecsételési gyakorlatot központilag és egyértelműen, országos érvényűén szabályozni, a királyi hatáskör az országnak nem teljes egészére terjedt ki. Az ország közepe török hódoltság volt, a tulajdonképpeni Erdélyben igazából nem sikerült szilárdan kiépíteni a királyi igazgatást, s 1556-tól Erdély ismét elszakadt a Habsburgokat uraló országrészektől. Az 1550. évi törvény arra irányult, hogy az addigi rendezetlen gyakorlat helyett a király által szentesített és elismert, kellő tekintéllyel rendelkező és megfelelően, biztonságosan őrzött pecsétje legyen a megyéknek. Jó néhány megye minden bizonnyal a már korábban is - engedély nélkül - használt pecsétjét erősíttette meg a királlyal. Több megye ezt sem tette, hanem egyszerűen folytatta a régi gyakorlatát. Még azok a megyék is, amelyeknek bizonyíthatóan volt pecsétnyomójuk (pl. Szepes), a nevük latinos alakjának 2-2 betűnként pecsétlőkre vésve ezeket használták, kör alakban, vagy egy sorba nyomva az iratokra. 43 A 16. század második felében a király - tudomásunk szerint - a következő vármegyéknek adományozott címert: Abaúj, Bars, Hont, Nyitra, Túróc, Ung, Zala, Szepes, Zólyom, Trencsén, Zemplén. 44 A 16. század végének csatáiban, a tizenöt éves háború alatt a vármegyék nemességének - a törvények értelmében 45 - saját kapitányuk és zászlajuk alatt kellett hadba szállni. Ez azt jelentette, hogy a királyi Magyarország megyéinek volt címerük, mert mi mást is tüntethettek fel a zászlón, mint a vármegye címerét. Amikor egyes - korábban Erdélyhez tartozó - vármegyék is királyi fennhatóság alá kerültek, az országgyűlés intézkedett, hogy azok is nyerjenek pecsétet a királytól: Bihar, Máramaros, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék, miként az 1600:25. te. 1. § intézkedett felőlük. Tagányi adatai szerint a 17. század középső harmadáig a következő vármegyék kaptak királyainktól címeres pecsétet: Mosón, Nógrád, Pest, Pozsony és Árva. 46 Nyitra vármegye II. Mátyás királytól 1615-ben kapott engedélyt arra, hogy - a török háborúk során tett szolgálataiért - az addigi zöld helyett vörös viasszal pecsételhessen. 47 A 17. század végén azok a vármegyék, amelyek akkor szabadultak föl a török uralom, alól s újjászerveződtek, címeres pecsétet kaptak - kérésükre - az uralkodótól: Bács és Bodrog, Baranya, Fejér, Tolna, Csongrád, Bihar. De ugyanekkor kaptak olyan megyék is címert, mint Sopron és Liptó, amelyek sosem tartoztak a török hódoltsághoz. 48 E címerek meglehetősen változatos képet mutatnak: Baranya, Bács, Liptó, Sopron és Csongrád egyszerűen megfogalmazott, jól komponált címerek. Ezzel szemben Bodrog és Bihar címerképe egy-egy tájkép, Fejér és Tolna inkább festményhez hasonlít, mint címerhez. A18. század első évtizedeiben királyi adományként a következő vármegyék kaptak címert: Békés, Csongrád, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa. 49 Túróc megye pecsétjétTI. Rákóczi Ferenc törette össze, mivel az ónodi országgyűlésre küldött két követét a rendek árulónak nyilvánították. Magát a megyét is megszüntették. Az 1715. évi országgyűlés adott új címert a vármegyének (46. te), pontosabban foglalta törvénybe a királyi adomány tényét és az események történetét. így bővült a vármegye címere az Okolicsá43. Tagányi K., 1880. 22. 44. Uo. 23-38. 45. 1595:17-18. te, 1596:11. te. 46. Tagányi K., 1880., vö. Illéssy J.-Pettkó B., 1895. adatait. 47. HattyuffyD., 1881.33. 48. Lásd Illéssy J.-Pettkó B., 1895. adatait. 49. Uo. - Csongrád vm. I. Lipót adományozta címere a háborúkban elveszett, ezért kért és kapott újat 1731-ben (Tagányi K., 1880. 26.). 123
