A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

res jobbágyok a vásárokban nézelődtek, vásárfiát vettek lányaiknak, fiaiknak, felesé­geiknek, avagy a lacipecsenyés sátrak körül múlatták étvágyukat. A Zemplén vármegyei belső vásárok látogatottsági rangsorában a negyedik hely Varannót illeti meg. 103 település lakói említették meg név szerint a mezővárost, mint javaik eladásának és szükségleteik beszerzésének helyét. Varannón minden hétfőn „népes hetipiac" volt és „évenként országos vásárt ötöt tart"-ott. Jó minőségű út veze­tett e mezővárosból Sztropkóra, ez is fokozta forgalmát. Jelentőségét növelte kézműve­seinek viszonylag magas száma. Igazán az Ondava völgyében és a Tapolya patak mentén települt falvak látogatták vásárait. Maguk a lakosok heti vásárukat nemcsak azért dicsérték, mert „minden terméküket" el tudták adni, hanem azért is, mert e piacok alkalmat adtak számukra, hogy „bármivel kereskedhetnek" is. Kézműveseikre az úrbé­res lakosok is büszkék. „Iparunk és mesterségünk termékeit - vallották az úrbérrendező biztosak kérdéseire - városunk évente ötször tartott vásárain, továbbá a szomszédos mezővárosokban" Nagymihályban és Gálszécsen tudják értékesíteni. A vásárok hasz­nából a lakosság is részesült. Pontosabban a közösség vezetői. „Régi szokás szerint ­mondották a megvallatottak - városunk a vásárok idején idejövő kereskedőktől és eladóktól l-l turákot szed be a bíró és esküdtek javadalmazására". Varannó iparosairól még a sztropkóiak is kedvesen beszélnek. E mezővárosba azért járnak Sztropkóról vásárba, mert a varannói sokadalmak alkalmasak az ipari termékek eladására. Kobul­nica lakói terméküket hozzák Varannóba eladni, a juszkóvolyaiak fát értékesítenek itt, „szép erdeikből". A nagybrezniceieknek azért kedves a varannói vásár, mert „jó utakon, vám nélkül jutnak el" oda. Hrubó lakói 1 napi járóföldről is felkeresik Varannót iparcikkekért. A varannócsmernyeiek főleg „piacozni" járnak Varannóra, „ahová piaci napokon mindenféle dolgot, de főleg gabonát visznek eladni". A porubaiak az „apróbb termékeiket" hordják ide. 1 " A 103 község közül háromnak - Sókút, Szacsur, Magyar­krucsó - egyedüli vásározó helye Varannó. 25 község említi első helyen, vásárba vezető útjait felsorolva, Varannót. Ezek: Csaklyo, Rákóc, Migléc, Varanócsemernye, Tavarna, Komoróc, Hencóc, Possa, Majo­rócka, Mernyik, Kucsin, Alsóhrabóc, Csicsóka, Poruba, Tótjesztreb, Szedlicska, Ma­tyasóc, Benkóc, Giglóc, Oroszkázmér, Kvakóc, Kosaróc, Dobra, Alsókörtvélyes, Kolcshosszúmező. A felkeresett vásárok között 31 település említette Zemplén megyében második he­lyen Varannó sokadalmait: Dávidvágás, Visnyó, Vehéc, Leszna, Kohány, Kladzány, Karna, Minoc, Bosnyica, Hegedűsfalva, Mátyáska, Szopkóc, Tótizsép, Lukacsóc, Bas­kóc, Holcsikóc, Giróc, Felsőszitnyice, Tótkajnya, Rafajóc, Pakasztó, Trepec, Gyapa­lóc, Nagydomása, Alsószitnyice, Kelese, Oroszhrabóc, Oroszpetróc, Morva, Tussá, Tussaújfalu. Harmadik helyen 26 község lakói nevezték meg Varannót vásározási helyükül: Gerenda, Hermany, Kobulnica, Juszkóvolya, Zamutó, Parnó, Nagybreznica, Agyagos, Márkcsemernye, Hrubó, Polyena, Sztarina cum Dara, Turcóc, Vavrinec, Topolóka, Piszkoróc, Petkóc, Mihalykó, Cernyina, Bodzás, Homonnaolyka, Repejő, Valkó, Kis­domása, Lomna, Hor. Negyedik helyen már csak 14 község lakói: Sztropkó - ahol egyébként a megye második legnépesebb vásárai voltak -; Zsalobina, Felsőkörtvélyes, Zebegnyő, Szécske­resztúr, Reménye, Györgyös, Tavarnapolyánka, Jankóc, Oroszkrucsó, Proszács, Det­rik, Mogyoróska, Göröginye. Ötödik helyen említette: Varehóc és Felsőládiskóc. Hatodik helyen: Micsák és Oroszvolya. 10a. Vö. még Udvari!., 1988. 57-60. 10. Bácskai V.-Nagy L., 1984. 54., 64.. 72., 81.. 149., 166. Fényes E., 1851. 24 369

Next

/
Oldalképek
Tartalom