A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

volt két hal.

34 A madocsai református templom díszítményei között található halábrázolás konkrét magyarázatára - a szimbolikus eredeten túl - tanulságos bizonyítékot talált Fél Edit és Hofer Tamás:

35 „A madocsai reformátusok azért örökítették meg templomukban egy ponty alakját, mert a madocsai halas tavak árendása, Budai Polgár Kratz Pál úr katolikus létére az egyik halastó jövedelmét a református templom építésére adományozta, s ez a tó olyan nemvárt gazdag hasznot hozott, hogy a templomépítést folytathatták, és a korábbi kölcsönöket is visszafizethették. Többen óhajtották, hogy egy kőbe metszett ponty helyeztessék valahova a templom falába, hogy ez a maradékot emlékeztesse ezen különös isteni kegyelemre." A hal a népművészet egyéb műfajaiban is megjelenik, így butellákon, tálakon találkozunk stilizált formájával, de sulykolófán faragott növényi díszek között is felbukkan századunk elején. A sellő a középkori értelmezés szerint a csábítás jelképe. Ábrázolása azonban az ókorból ered, tulajdonképpen az antik madártestű szirének középkori megjelenési formája.

36 Emberi felsőteste egy vagy két halfarokban végződik. Ábrázolását férfi és női változatban is ismerjük. Az 1676-ban a tancsi református templomban festett példánya kétfarkú, hosszú szakállas férfisellőt mutat, melyet még a SIRENES felirat is megerősít. Szintén kettős halfarokkal ábrázolt sellőt festettek Csengeren (1745), Gyügyén (1767), valamint a noszvaji mennyezeten is (1736). A későbbi sellőábrázolások már egyfarkúak és nők. Legérdekesebbek a szennai templom padtámláján található, valamint a drávaiványi templom mennyezetét díszítő. Fején furcsa tulipánszerű koronát visel, mindkét kezében kard van. A táblán az egyfarkú sellő aszimmetrikus alakja miatt üresen maradó helyeket az egyik sarokban virág tölti ki, felül viszont egy szájában ágat tartó madár, s alatta egy hal látható. A bibliai értelmezés szerint a kardos sellő a gyülekezetet a rosszra és a bűnhődésre figyelmezteti, mellette a madár és a hal pedig a jót, a békét jelképezi.

37 Malonyai Dezső is foglalkozott a dunántúli népművészet vizsgálatakor a szennai sellőábrázolással:

38 szerinte is a csábító gonoszság jelképe ez, de felveti, hogy e középkori eredetű ábrázolás itt Somogyban talán a balatoni, távolabbról pedig a külföldi, vízparti területeken elterjedt mesehagyománnyal keveredhetett. Akár a szennai templom sellője is lehetett a konkrét példája annak a szintén Somogyból származó spanyolozással díszített kerek tükrösnek, ahol szintén egyfarkú sellőt ábrázolt az ügyes kezű faragó. A sellő mindkét kezében - a népművészet hagyományainak megfelelően - virágos ágat tart, melyen madárka ül.

39 A kígyóhoz sokféle hiedelem fűződik a népi kultúrában.

40 Természetfeletti hatalommal ruházzák fel, ártó, de segítő erőt is tulajdonítanak neki. A keresztény ikonográfiában főként az első emberpár bűnbeesésének részeseként szerepel. A festett templomi bútorzaton elsősorban ebben az értelmezésben láthatták a hívők, de más jelképes szi34. Halábrázolások találhatók: Magyarszentbenedek (1707), Oklánd (1771), Szentgerice (1670), Maksa (1766), Csengersima (1761), Gyügye (1767), Kisnamény (1775), Noszvaj (1736), Abony(1740). 35. Fél E.-Hofer T., 1975.32. 36. Wö.SeibertJ., 1986.294. 37. Sellőábrázolások találhatók: Tancs (1676), Csenger (1745), Noszvaj (1736), Gyügye (1767), Maksa (1766), Bánffyhunyad (1780), Biharpüspöki (1720), Magyarcsaholy (1777), Drávaiványi (1792), Kórós (1836). 38. Vö. Malonyai D., 1911.326. 39. Vö. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 437. 40. Vö. Erdész S., 1984.; FügediM., 1988.; VerebélyiK., 1983. 11* 163