A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

ettek. Feltűnt nekik, hogy a baracai, beretkei favágók legtöbbször száraz tésztát öntöttek le forró vízzel, s azt ették hagymás zsírral, túróval vagy egyébbel ízesítve.

17 A favágással kapcsolatos munkamigráció folytatódott a II. világháború után is. A Csermosnya völgyéből, Rozsnyó és Pelsőc vidékéről sok magyar erdőmunkás járt a szlabosi, betléri és még északabbi erdőgazdaságokba. A közlekedés fejlődése az 1950-es évektől fogva lehetővé tette a napi ingázó életmódot, ami gyorsan felváltotta a hagyományos „koliba-életmódot". Tornallya vidékéről és a Balog völgyéből többen is a murányi erdőségekben találtak maguknak munkát. Fülekpilisről 1947-1949 közötti években észak-nógrádi állami erdőbirtokokra jártak el slippert faragni. Hatan voltak egy-egy partiban. Dolgoztak Gács környékén, Sinóbányán, Madacskán, Uhocskán, a lenthorai (?) erdőkben, szlovák vidékeken.

18 Említést érdemel a külső erdőbirtoklással kapcsolatos mozgás is. Számos példa van rá, hogy falusi közbirtokosságok otthonuktól távoli, idegen vidéken rendelkeztek erdőbirtokkal. Például Baracának és Poszobának (Gömörszőlős) erdeje volt a tőle 30-35 km távolságra erő Visnyó és Szkáros határában, a Túróc folyócska völgyében . A baracai, poszobai erdőbirtokosok elég rendszeresen megjelentek távoli erdeikben és szorosabb ismeretségbe kerültek az ottani falvak, főként Visnyó lakosaival. 5. kép. Spald és vasbakó használata. Lucska (Luéka) Paládi-Kovács A. felv. 1978 A favágók munkaműveletei és eszközei: Fadöntés. Akár tarvágást, akár szálalást végeztek, a fadöntést mindig szemlével kezdték. Meghatározták a fa dőlésirányát. Tarvágásnál az erdőterület alsó szélétől haladtak felfelé, s a fákat a már megtisztított területre „eresztették le". Szálaiásnál arra kellett vigyázni, hogy a kivágott fa ne akadjon fel, s kárt se tegyen a szomszéd fákban. Azt is figyelembe vették, hogyan tudnak majd hozzáférni a ledöntött törzshöz, lesz-e elég helyük a feldarabolásához. Először mindig fejszével fogtak munkához. Ketten mellé álltak és a talaj közelében (20-30 cm magasan) belékolták, „lékolást csináltak rajta" (Ajnácskő, Péterfala, Fülekpilis). Ezt a műveletet Gömör egyes részein, a Csermosnya völgyében hókácsolásnák nevezik.

19 A hajkolni, hakkolni, illetve a hakkolás megnevezést a kutatóközpontjaink nem ismerik. Egyedül Gömörszőlősön jegyezték fel, hogy ott a favágók először hajkolták vagy bestáholták a fa törzsét.

20 Borsodban a barkók lékelésnek nevezik ezt a műveletet, de a bántapolcsá17. Adatközlő: Lipták József, szül. 1902. Barka. 18. Adatközlő: Megyesi József, szül. 1909. Fülekpilis. 19. Hely nélkül közli: Herkely K., 1941. 261. 20. É. Kovács L., 1976. 146. 578