A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

FAVÁGÓK ÉS MÁS ERDŐJÁRÓK DÉL-GÖMÖRBEN PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Herkely Károly 1941-ben megjelent tartalmas adatközlése Gömör megye népi erdőgazdálkodásának több részletét megvilágította,

1 de más részeket homályban hagyott, nem is említett, s az erdőélés gazdag hagyományvilágát nem merítette ki. Az utóbbi évtizedekben főleg a dél-gömöri Erdőhát fagazdaságáról és erdei legeltető állattartásáról gyarapodtak ismereteink.

2 Szabadfalvi József a juhmakkoltatás jelentőségét épp egy gömöri juhász révén ismerte fel és legszebb adatait is ebből a megyéből gyűjtötte (Pelsőc, Trizs, Ragály, Gömörszőlős, Hangony).

3 Az erdei munkások életviszonyait, az ölfavágók és cserhántók munkáját Gömörszőlősről bemutató közlések azt tanúsítják,

4 miként a Medvesalja népi növényismeretét rögzítő dolgozat is,

5 hogy Gömör népi erdő haszonvételének feltárása jórészt még előttünk álló feladat. Jelen közlemény a szerző 1978-ban, 1979-ben és 1980-ban a helyszínen végzett kutatásaira - döntően egykori favágók, erdőmunkások elbeszéléseire - alapozva bővíti e tárgykör ismeretét. Nem bocsátkozik sem az erdőbirtoklás, a tulajdonformák, a közbirtokosság történetébe, sem az erdei iparok (mészégetés, szénégetés), a famegmunkáló háziiparok, az erdei gyűjtögető gazdálkodás leírásába. E közlemény főszereplői a gömöri favágók, akiknek a munkájáról Herkely csak nagyon szűkszavúan szólt. Rajtuk kívül az erdei faragók (slipperfaragók), cserhántók és fanyúzók, a botozók és a gubacsszedők tevékenysége kerül szóba. Az itt következő adatok döntő többsége a XX. század első felének gömöri állapotait és változásait dokumentálja. Gömör megye erdőségei az 1860-as években az egész termőterület (655 ezer k. hold) több mint felét (358 ezer k. hold) tették ki. Az átlagosnál nagyobb volt az erdő részaránya a megye északi, szlovákok által lakott felében, s a megyei átlagnál kisebb volt Dél-Gömörben. Eltért - a domborzati és éghajlati adottságoktól függően - a fanemek megoszlása is: északon a bükkfa és a fenyőfélék, délen a tölgy, a csertölgy, a gyertyán a fő erdőalkotó fanemek. Dél-Gömör kevert lomboserdeiben az említetteken, s a jávoron, a szilen és a kőrisen kívül még egész sor értékes fanem él (pl. hárs, cseresznye, alma, körte, dió, gesztenye, nyír, nyár stb.). Gazdagítja a dél-gömöri erdőket a cserjefélék változatossága is (pl. mogyoró, berkenye, barkóca, bodza, galagonya, kökény, vadrózsa, stb.).

6 A döntően magyarlakta Dél-Gömör erdőségeinek közös vonásait kiemelve, látni kell az eltéréseket, a kistáji jellegzetességeket is. Főként kőzet- és talajadottságok, domborzati és vízrajzi sajátságok erősítik a dél-gömöri erdők kistájan1. Herkely K., 1941.259-263. 2. Paládi-KovácsA., 1965. 40-42.; Paládi-Kovács A., 1982.24-28. 3. Szabadfalvi J., 1963. 131. skk. 4. É. Kovács L., 1976. 143-157.; É. Kovács L., 1982. 59. skk. 5. Zsúpos Z., 1985.29-54. 6. HunfalvyJ., (szerk.) 1867. 228. 232-237. 573