A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

LABANCZ István: Múzeumi kapcsolatok Rozsnyó és Miskolc között

kálatai 1987 első felében befejeződtek. Ebben az évben a bányásznap tiszteletére megnyitottuk képzőművészeti tárlatunkat. Állandó kiállításaink mellett évente múzeumunk 3-4 tematikus, időszakos kiállítást rendez. Ezeket összekapcsoljuk előadásokkal, vetélkedőkkel és különböző honismereti akciókkal. Ugyanakkor támogatjuk a városi és falusi krónikaírók tevékenységét. Ebben a munkánkban nagy segítséget jelent az, hogy nemcsak a hazai múzeumok szakemberei, hanem a magyarországi múzeumok és tudományos intézmények munkatársai is támogatnak bennünket. A rozsnyói bányászmúzeumnak - ezt a kapcsolatot példázva - 1960-as évektől gyakori vendégei voltak olyan neves néprajzkutatók és muzeológusok, mint Gunda Béla, Balassa Iván, Dankó Imre, Ujváry Zoltán, Paládi-Kovács Attila, Bodó Sándor, Bodgál Ferenc, Sárossy Bálint, Vargyas Lajos, Horváth István, Nagy Gyula - és még sokan mások -, akik a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének meghívottjaiként dolgoztak nálunk. Rendkívül nagyra értékeljük azokat a kapcsolatokat, amelyeket kölcsönösen kialakítottunk, s szándékaink szerint továbbra is megkívánunk tartani. Lehetőségünk volt arra, hogy megismerjük a debreceni Déri Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a fővárosi Munkásmozgalmi, Hadtörténeti és Mezőgazdasági Múzeumok tevékenységét. Ezek a kapcsolatok tartósak és szakmailag kölcsönösen hasznosak. Nagy szeretettel emlékezem vissza arra a levélre, amelyet 1973-ban Ujváry Zoltántól, a debreceni egyetem néprajzi tanszékének vezetőjétől kaptam. Felhívta figyelmemet a miskolci múzeum új igazgatójára, Szabadfalvi Józsefre. Személyében a későbbiek során olyan embert ismertem meg, aki a régión belül Gömör megye jó ismerője, kiváló szakember, s partner az interetnikus kapcsolatok ápolásában. Ez a kapcsolat a későbbiekben kiterebélyesedett intézményeink munkatársaira is. így folyamatosak a baráti és a szakmai találkozások. Miskolci kollégáink megismertették velünk a nagy kiterjedésű megye valamennyi intézményét és ezek gyűjteményeit. Ugyanakkor szakmai partnerként jelentkezve megmutathattuk nekik a rozsnyói bányamúzeumot, a múzeum gyűjteményeit, Krasznahorka várát, a Betléri-kastélyt, az Andrássy mauzóleumot, s járásunk más történeti nevezetességeit. A folyamatos szakmai konzultációk során úgy ítéltük meg, hogy szükséges múzeumi anyagunk kölcsönös bemutatása. Erre 1986-ban került sor, s ez azt jelenti, hogy a rozsnyói bányászmúzeum történetében először nyílt lehetőség arra, hogy bányászati és kohászati gyűjteményének válogatott dokumentumait más országban mutassa be. Kiállításunkat „Földünk rejtett kincsei" címmel 1986. június 6-án nyitottuk meg Miskolcon. Ezen részt vettek a rozsnyói Járási Nemzeti Tanács magas rangú képviselői is. A kölcsönösen korrekt szakmai tárgyalások eredményeként nemcsak munkakapcsolataink mélyültek el, hanem lehetőségünk nyílt arra, hogy anyagunkat bemutassuk Budapesten, majd ezt követően Gyöngyösön is. Az eltelt évek bizonyították, hogy mind szakmai, mind emberi kapcsolataink megalapozottak, s továbbfejlődésre érdemesek. Közösen és együtt gondolkodva, a hatékonyabb kapcsolatok reményében üdvözlöm a miskolci munkatársakat. 52