A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

kép. Erdőmunkások kunyhója a Csermosnya völgyben Herkely K. 1941. nyomán A kistáji munkamegosztás és egymásrautaltság hasonló esetei ismertek a Gömöri-medence, a Sajó- és Rima-völgy fátlan határú falvai és erdős környezetük között. Feled, Rimaszécs lapályára a dél-gömöri ErdőhátróX, Tornallya vidékére pedig a Cselény erdeiből szállítottak sok tűzifát. Észak-Gömör szlovák falvaiból is hordtak ölfát, főleg bükköt a fában szegény alvidékre. (Karácsfának való fenyőfával Miskolcig eljártak a rédovai, alsó- és felső-sajói szlovákok.) A kitermelt tűzifát általában három minőségi osztályba sorolták: a) hasábfa, I. osztály; b) dorongfa, II. osztály; c) gallyfa, III. osztály. Kategóriánként változott a tűzifa értéke és piaci ára is. Sajnos a faárak változását nem tudjuk követni. Az 1820-30-as években a tűzifa- és szénfaárak Gömörben igen alacsonyak voltak, de 1867-re öt- hatszorosára növekedtek. A szénfa ára akkor már 5-6 forint, s a városokban (Rozsnyó, Jolsva, Rimaszombat) a tűzifa ára a 10-12 forintot is elérte. Tűzifának csak keményfát használtak (tölgy, bükk, gyertyán).

10 A favágók munkaszervezete: A nagybirtokosok erdeiben dolgozó, pénzért felfogadott ölfavágók munkaszervezete és munkamegosztása az összeállt parti (munkacsapat) létszámától függött. „Tallóra vágásnál", azaz tarvágás esetén rendszerint nzm párban, hanem ötös, vagy hatos partiban dolgoztak. Gyakori volt a négyes parti is. Ez utóbbi esetén két tag a fadöntést és darabolást végezte, a másik kettő pedig nyeste, gallyazta, majd hasogatta és rakásba hordta az ölfát. Fülekpilisen az ötös parti két tagja döntötte a törzseket, egy tag gallyazta, nyeste, a negyedik hasogatta, az ötödik pedig összehordta és rakodott. A kitermelt ölfa űrmétere szerint kapott bért egyenlően osztották el. Az 1920-30-as években már nem szívesen dolgoztak négyes vagy ötös partiban, mert kevesebbet kerestek, mint amikor párban dolgoztak. Ajnácskőn az 1910-es években a favágók 80 fillért kaptak a kitermelt és összerakott ölfa űrméteréért. Négyen voltak egyegy partiban, s mind egyenlően részesedtek a munkabérből. A munkabér a kiegyezés óta nem növekedett, hanem csökkent. Ugyanis 1867-ben a favágók díja egy köböl fa után (2 bécsi öl) 80-100 krajcár volt, szálas erdőkben némely vidéken az 1 forint 20 krajcárt is elérte. Sarj erdőben 65-80 krajcár között váltakozott.

11 A napi kereset a teljesítmény szerint alakult. A péterfalai favágók az 1920-30-as években 5-6 korona bért kaptak egy űrméter fa kitermeléséért. Párban dolgozva napi 6-7 méter fát termeltek ki. A felső értékeket alapul véve is legfeljebb napi 42 koronát értek el, amiből 21 korona jutott egy főre. Egész idény alatt - mintegy 250-300 űrméter fa kitermelésével - sem tudott a péterfalai favágó 2000 koronát megkeresni.

I2 A favágók munkavezetőjét, az erdőbirtokos, illetve a kitermelés jogát megvásárló fakereskedő megbízott j át faktornak nevezték. A faktorok többsége mozgékony, értel10. HunfalvyJ., (szerk.) 1867. 249-250. 11. Adatközlő: Herényi Béla, szül. 1892. Ajnácskő; Illés István, szül. 1896. Péterfala; Megyesi József, szül. 1909. Fülekpilis. 12. Adatközlő: Illés István, szül. 1896. Péterfala. 575