A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SIMÁN Katalin: Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején

utal a Subalyuk a peremterület mindkét oldalának állatvilágával és a nyíltszíni telepek a síksági faunával. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az erősen erdei vadra specializálódott Lambrecht Kálmán barlangban alkalmi vadásztanya volt, a Büdöspestben a feltűnően sok sztyeppi elem mellett ideiglenes megtelepülés ugyanúgy ahogy a Puskaporos kőfülke csaknem kizárólag sztyeppi faunája is ideiglenes táborra utal. Csak fauna alapján nem tisztázható a helyzet a Szeleta barlang alsó rétegénél, az igen kevés leletet tartalmazó Háromkúti barlangban és még néhány olyan lelőhelyen, amelyeket a fauna lista hiánya, a rétegtani viszonyok tisztázatlansága, vagy a leletanyag szegényessége miatt nem tárgyaltam. Az eddigiekben csak olyan lelőhelyekre térhettünk ki, amelyek ásatása során előkerültek a vadászott állatok csontjai is. Ugyanakkor számos olyan lelőhely van a megye területén - és számuk egyre szaporodik az egyre intenzívebb terepbejárások, felszíni gyűjtések jóvoltából - amely a faunára vonatkozóan nem nyújt adatot. Ezeknél a többnyire nyíltszíni, sőt felszíni leleteknél a legtárgyilagosabb adathalmazt a kőanyag képviseli. Mint említettem a megye területe igen gazdag olyan kőben amelyet őseink eszközkészítésre használhattak. Nézzük meg ezeknek a nyersanyagoknak a megoszlását. (1., 3. ábra; 2. táblázat). Kezdetnek vegyük sorra azokat a nyersanyagokat, amelyek könnyen lelőhelyhez köthetők. Ezek közül a legfontosabbak az üveges kvarcporfír, az obszidián, a kővelő és a szarukő mint hazai nyersanyagok, a szlovákiai radiolarit és a lengyelországi kovák mint helyidegen nyersanyagok. Az üveges kvarcporfírnak egyetlen lelőhelye ismert: a Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt között húzódó ér. Lencsés illetve lemezes szerkezeténél fogva kétféle eszköztípus készítésére volt alkalmas elsősorban: az egyik a tömbből készített biface, a másik a lemezen készített csak peremen retusált tompított hátú penge vagy meredek retusú kaparó csoportja. Ennek megfelelően a nyersanyag tömeges használatát azokhoz a lelőhelyekhez köthetjük, amelyek a kettő közül valamelyiket alkalmazták. A lelőhely környékének kb. 25 km-es körzetében a Bábonyien ipar - sőt, a Jankovichien jellegű levélhegyes iparok is

8 - ezzel a nyersanyaggal jellemezhetők és bár nem dominánsan, de az iparkör távolabbi lelőhelyein is megtalálható (még a Jankovich barlangba is jutott belőle). Ugyanez a nyersanyag a domináns a Szeleta barlang felső rétegében a levélhegyek esetében (a teljes iparban már nem domináns!) és ebből az anyagból készült levélhegy került elő Szobon

9 sőt Moraványbm is. Nem dominánsan, de megtalálható a nyersanyag unifaciális iparban a Subalyuk barlangban, a Diósgyőri barlang moustierijében, a Kecskésgalya barlangban. A legtöbb lelőhely azonban műhely jellegű: Sajóbábony, Avas, Büdöspest, Puskaporos stb., kifejezetten a nyersanyag feldolgozására jött létre, ahol a teljes leletanyagban a kész eszközök száma elhanyagolható. A nyersanyaglelőhelyektől távolabbi területeken azonban ugyanezt az anyagot szinte kizárólag kész eszköz formájában ismerjük: Korlát II, Hidasnémeti, még távolabb a Dunakanyarban Pilismarót, Szob, a kettő között Parád-Marhát-tető stb.

10 E nyersanyag esetében tehát egyértelműen a nyersanyaglelőhely centrikus feldolgozásról vagy eseti transzportról beszélhetünk, kereskedelmi tevékenységre nem utal nyom. Kifejezetten lokális nyersanyagnak tekinthetjük a bükki szarukövet, amely a közvetlen lelőhelyétől távolabb csak szórványosan kerül elő. Ugyancsak lokális jelentőségű a zempléni kővelő, amelynek felhasználását, jelentős mértékű használatát csak a Dél-Zemplénből ismerjük. 8. Gábori M,-Csánk V., 1983. 9. GallusS., 1937.; Vértes L., 1965. 10. Dobosiét, al. 1981.; Simán K., 1983. Bíró K., 1984. a. 62