A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

Délben tüzet raktak, s főztek vagy sütöttek maguknak valamit. Éjszakára a kolyibáhan háltak és tüzeltek. Távoli falvak határában dolgozó botgyűjtők partiba szerveződtek: ketten vagy négyen szövetkeztek. Falujukhoz közeli, napi járóföldön belüli vágásokban, cserjésekben azonban rendszerint magányosan kóboroltak. Egyéni rátermettség, jó erdő- és helyismeret kellett a sikeres botgyűjtéshez.

61 Ez a foglalkozás rendszerint kapcsolódott gazdasági szerszámok háziipari jellegű előállításához, favilla, gereblye, kaszanyél piacra termeléséhez. Szilice például nevezetes volt ékesen faragott kaszanyeleiről, fafaragóiról is. Nem határozható meg, hogy mikor vált önálló foglalkozássá a botgyűjtés. Mindenesetre az 1920-30-as években ez a tevékenység virágjában volt. Gubacsszedők: Dél-Gömör egyik jellegzetes faneme volt a kocsányos tölgy (Quercus robur), ami különösen az üledékes eredetű dombvidékek mélyrétegű talajain, a megye szelídebb éghajlatú tájain díszlett. Nemcsak fája és makkja hajtott hasznot, hanem bőrcserző anyagot tartalmazó másik termése, a gubacs is, amit Gömörben suska néven ismernek. Ez a termés voltaképpen a gubacsdarázs csípése nyomán fejlődik ki a kocsányos tölgy makkja és tokja között. A XIX. század elején a dél-gömöri sertések jól híztak „a'Tsellénybe, a'Bátkai, Rima Szombathi, Osgyáni és több más nagy erdőkben termeni szokott makktól (a'mellyekben egyszersmind sok gubatsot szednek száraz esztendőkben.)"

62 A gubacs századok óta piaci áru, amelyből Magyarországnak jelentős kivitele volt,

63 s amelynek jelentős piaci forgalma volt a régi Gömör megyében is. Az 1860as években a megyéből mintegy 10 000 mázsát szállítottak belőle Pestre, s csupán a rimaszombati vásáron 5000 mázsa suska cserélt gazdát évenként.

64 A gubacs piaci árviszonyairól nincsenek adataink, mert a korabeli források csak azt emelik ki, hogy Gömör alsó vidékein a vén tölgyesek sok makkot és gubacsot teremnek, „s némelly esztendőkben igen nagy hasznot hajtanak". A száz-kétszáz éves vén tölgyek terebélyes koronákkal bírtak és 8-10 ölnyi távolságra álltak egymástól. Jellegzetes ligeteket, hagyásfás legelőerdőket alkottak a Rima és a Gortva vidékén, a Putnok és a Tornallya közti Cselényben. Kitűnt a Balog völgye is „dísz- és vadaskertjeivel, makkot és suskát termő kiterjedt erdeivel."

65 Rimaszombat város erdőbirtokán az 1900-as évek elején „mellékhasználat a makk és a gubacs, mely évi 450 koronát (. . .) jövedelmez."

66 A suskagyűjtés még az 1920-30-as években is jövedelmezett a fent említett gömöri kistájak erdőjáró népének. Nemcsak nők és gyermekek jártak gubacsot szedni, hanem felnőtt férfiak is. Derekukra kötött surcba gyűjtötték a kézzel felkapkodott suskát, onnan pedig zsákba töltötték át. Szilicei, körösi leányok az 1920-as években kisebb csoportokban keresték fel az öreg kocsányos tölgyeseket. Egy-egy alkalommal fél véka gubacsot szedtek, amennyit hazavittek a hátukra kötve. Kosárba gyűjtötték, és a hosszú háncskosarat pacókosnak nevezett vászonponyvával vették fel a hátukra. Kecsőről az éppen munka nélkül lévő mészégetők, szénégetők is eljártak az őstölgyesekbe gubacsot gyűjteni. Szerencsés esetben egy zsák suskát is összeszedtek naponta, amiért a kereskedő 20-22 koronát fizetett. Pelsőcön, Tornallyán éltek a felvásárlók. Egy időben Fülekről is járt egy felvásárló a Gömör-Tornai karsztvidék falvaiba suskát venni. 61. Adatközlő: Bartók István, szül. 1901. Gömörhosszúszó. 62. Magda P., 1819.370. 63. Fényes E., 1842.

1. 158. A gubacskivitel országos jelentőségére világít rá alábbi megjegyzése: „gubacs is olly bőséggel szedetik, hogy 6 esztendő alatt (1822-1827 bezárólag) 838 756 köbölt adhatott el az ország idegeneknek." 64. Hunfalvy J., 1867.313,315. 65. HunfalvyJ., 1867.233,239-240,301. 66. Borovszky S., é. n. 243. 590