A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben
lette. 46 Csértörő malmok még az 1900-1910-es években is működtek a megyében és közeli szomszédságában. Szomolnokon (Szepes m.) hengerek őrölték a cserhajat.* 1 Lucskán többen álltak össze cserezésxe. A cserhajat Rozsnyóra, vagy Szomolnokra hordták a csértörőbe. Nagy darabokban, könnyen elvált a kéreg, ha időben csinálták és megkopogtatták előbb. Korlátot építettek a földbe szúrt ágasiákból és rájuk fektetett póznákból. Két oldalról a korlát mellé állították a lehúzott cserkérget szárítás végett. Rozsnyó környékén Kőrösről és Szilicéről jártak el sokan csert hántani. Párban dolgoztak, mint a favágók. Előfordult, hogy a feleségét is vitte a cserhántó. Távoli munkahelyekre, idegen falu határába azonban csak férfiak mentek cserezni. Ezt az idénymunkát április legvégén kezdték és május végéig, június elejéig tudták folytatni. Előbb kivágták tőből a fiatal cserfákat. Ezt követően feldarabolták fűrésszel méter pónába. Darabolás után lehetett a cserhajat lehúzni. Előbb azonban apónál erősen végigütögették a fejsze fokával vagy egy vasbunkóval. A kéreg lenyúzásához fakést használtak. A fakéssel tolták, másik kezükkel húzták a kérget. A csupasz, lenyúzott fa neve Kőrösön és Szilicén pecsér, pecsérfa. Cserző fakésüket a cserhántók az erdőn faragták fejszével, faragó baltával. Rendszerint gyurtyán fát használtak hozzá. Kb. 35-40 cm hosszúságú, hegyes, késhez hasonló eszközt faragtak. A lenyúzott cserkérget a körösiek is hosszú korláthoz állították száradni. Végül a száraz cserkérget összekötötték kévékbe és szekérre rakták. Bevitték Pelsőcre Bink és Koller nevű fakereskedőknek. Azok a nagy tömegben begyűjtött cserkérget bevagonírozták és elküldték a csehországi bőrgyárakba. 48 Kecsőn szintén fakést használtak a cserkéreg lenyúzásához, amit a cserhántók maguk faragtak somfából. Görbe volt ez a kés, mint a kaszakorcs (kaszamankó). Vastag végét hengeresre hagyták, hegyes végét laposra, hegyesre faragták. Az 1940-es években vaskést is használtak a cserzéshez. Fanyéllel, görbe nyakkal készült vaseszköz volt ez, de kése nem hegyes, hanem kanálszerűén lekerekített. Mielőtt a kéreg lehántolásához fogtak volna, előbb a kecsőiek is véges-végig verték a kérget, hogy könnyebben elváljék a fától. E célra rossz, kopott fejszét használtak, aminek a „pofáját" levágatták a kováccsal, s csak a foka maradt. A méterfát üllőre fektették, úgy veregették a kérgét. Üllőnek azt a kb. 80 cm magas, 15-20 cm átmérőjű cöveket nevezték, amit e célból a munkahelyen a földbe vertek. Négy-hat hétig folytatták a cserezést a kecsőiek is, kb. május végéig. Utána már nem lehetett, mert „rányő a haja a fára". 49 Visnyón (Túrócvölgy) a saját erdejükben is folytattak cserhántást a lakosok. Ratkóra szokták eladni közvetlenül a tímároknak. Még 1944-45-ben is foglalkoztak cserezéssel. Csak 1950 táján szűnt meg ez a munka a falu erdeiben. Vasbakó\a\ vagy fejsze fokával veregették, majd fakéssel tolták le a kérget. Szárítás céljából felállították sátorba. Szokták eladni a tornallyai fakereskedőknek is, akik méterre (űrméterben számolva) fizettek érte. A Visnyó környéki urasági és a perjései községi erdőkben eljártak cserhántó emberek Szilicéről, Gömörhorkáról és Dereskről is. őket az erdővágás jogát megvásárló fakereskedők/a/cíorai fogadták fel. 50 Gömörszőlősön az első világháború végéig foglalkoztak cserhántással. HántókésX és csertörő bakót használtak ehhez a munkához. Bakójuk elhasznált fejszéből készült az él levágásával. A fejszefokba 30-35 cm-es, rövid nyelet tettek. A bakó mindig kéznél volt, mert a bozás (fagyléces), görcsös fát, s gyakran a sima rődeket is végig kellett verni 46. BorovszkyJ., é. n. 242. 47. Adatközlő: Fehér József, szül. 1894. Lucska. 48. Adatközlő: Szabó Imre, szül. 1898. Kőrös. Többször volt cserezni az 1920-30-as években. Végezte ezt a munkát az Ivágyó nevű hegyen, a Vasasban, a beretkei erdőben stb. 49. Adatközlő: Garai Béla, szül. 1908. Kecső. 50. Adatközlő: Punka János, szül. 1903. Visnyó. 586
