A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PALÁDI-KOVÁCS Attila: Favágók és más erdőjárók Dél-Gömörben

négy keréken való rönkszállítás az 1960-70-es években is. A szállításnál nehezebb feladat volt a rönk megemelése. Emelőrudakkal, vasrudakkal vagy hévérrel, speciális emelőállvánnyal a legnehezebb rönköket is felemelték a rakodáshoz szükséges magasságba. Gömörben ugyanolyan hévért használtak, mint amilyet a Bükkben (Borsod m.) leírtak és fényképeztek.

36 A Csermosnya völgyében és Szilice környékén az első világháború után kezdtek használni ökör

: vagy lóvontatású kettes szánkókat. Ez a szántípus csak havon használható. Főleg rönk, szálfa szállításához célszerű eszköz, mert elszállíthatnak rajta akár 15-20 méter hosszú rönköt is. Előnye, hogy alacsonyabb, mint a szekér, s annál könnyebb a rakodása. Egyszerűen ráhömbörgetik a rönköt.

37 (A csucsomiak gorgolyítják a rönköt. E szavuk miatt kapták szomszédaiktól a gorgoly falucsúfolót.) Csúszdát csak Barka környékén és a szádelői völgyben használtak a szálfák „kéregetéséhez". Barkán ez az építmény rizsnya néven ismeretes. Voltaképpen nem más, mint egy fenyőtörzsekből épített hosszú teknő, válú. Az építmény teljes hossza akár 100-200 méter is lehetett. Minél nagyobb volt a terep és a csúszda lejtésszöge, annál mélyebbre, öblösebbre kellett építeni, hogy a lecsúsztatott fatörzs „ne ugorjon ki belőle." A „rizsnya" építéséhez 5-6 méteres fenyőszálakat használtak fel. Alul talpfákra, oldalt kalodákra erősítették a szálakat és az egész építményt nagy faszögekkel fogatták össze. A rizsnya szót táj szótáraink nem ismerik. Zalatna vidékén egyfajta bányabeli kocsi értelemben feljegyezték a riznát.

38 A két szó között a jelentéskülönbség ellenére is valószínű az összefüggés. Lehetséges, hogy a „Ruszinszkóba" és Szatmárba járó barkai, lucskai favágók hozták magukkal ezt a szót Gömörbe. Elkerülhetett más úton, és a századfordulót megelőzően is. A szó elterjedtségének alaposabb ismerete nélkül ez a kérdés nem dönthető el. Méterfa, ölfa szállítására Ajnácskő, Péterfala vidékén a favágók nem használtak kézi szánkót, gyalogszánkót, mert az ottani erdők szekérrel is bejárhatók, megközelíthetők. A Gömör-Tornai karsztvidéken, s a Csermosnya völgyében főleg a szénégetők használtak ilyen nyári szánkót. Az 1940-es évek elején „A gyalogszánkóra, vagy szenesszánkóra 3/4 méter fát raknak rá és egy ember állva húzza le a hegyoldalon a szekérig".

39 Az erdős gömöri tájakon a két világháború között is szívesen foglalkozott a fogatos gazdaréteg ölfa fuvarozásával: Ajnácskőn az ölfát 330-340 cm hosszú, lőcsös, létrás szekereken hordták. Fahordáshoz a saroglyákat levették a szekérről, s a méterfát „három végben", szakaszokban rakták egymás után. Egyszerre két űrméter fát tudtak így elszállítani. A rakodást és a szállítást minden fogatos segítség nélkül, magában végezte. Előbb a szekér elejére rakodott, majd lecsatolta a rakományt lánccal. A csatlólánc szorosan tartotta az ölfát, s az parton lefelé haladva sem csúszhatott előre a lovakra. A láncot meghúzta a fuvaros egy hosszú csatlófával is, melynek a végét a hátsó lőcshöz akasztotta és lekötötte a szekérderékhoz (a létrás oldalhoz). Ezt követően a fuvaros megrakta szekér közepét, majd a hátulját is méterfával. Mivel a szekér elejét magasabban rakták fával, mint a közepét és a hátsó részt, azokat már nem szokták lekötözni lánccal. Az első szakasz fától nem csúszhatott előre. A derék (szekéroldal) elöl és hátul is túlért a rakományon néhány ujjnyival.

40 36. Vö. Magyarság Néprajza, II. 21.11-12. ábra; Paládi-Kovács A., 1984. 162-163. 37. Adatközlő: Várady Imre, szül. 1894. Szilice. 38. Adatközlő: Lipták József, szül. 1902. Barka. A rizna szóhoz: SzinnyeiJ., 1897-1901. II. 301. 39. HerkelyK., 1941.262. 40. Paládi-Kovács A.,1982.27. 582