A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

azon, hogy a homok így megtréfálja a kutyafülű amerikait.")

47 Hasonlóan szót emelt Herman Ottó a halászatért.

48 „A magyar géniusz" Herman Ottó a Ház 1882. december 16-i ülésén kifogásolta, hogy tankönyveink nem számolnak „a nemzeti géniusszal". A magyar szellemnek, magyar észjárásnak, magyar lelkületnek ez a kifejezése tőle vált országosan használt szállóigévé. Tóth Béla gyűjteményében, amelyben „a magyarság szállóigéit" szedte össze. Magyar géniusz cím alatt elmondja, hogy Herman már 1877-ben Természetrajz és nemzeti szellem című értekezésében hangot adott ebbéli fölfogásának. Később, 1889. május 21-én a közoktatásügy költségvetésének tárgyalásakor szellemes példával felelt meg azoknak, akik nem akarták fölfogni, mit ért ő nemzeti géniuszon, magyar szellemen. Ha valaki megkérdez egy öreg parasztembert, hogy hány éves, ez felelhet így: „Hetvenöt esztendős, uram." S ha megjegyzi a kérdező, hogy bámulatos, hisz nincs ősz haja, erre megint így válaszol: „Hát, hiszen még jó karban vagyok, hanem egy lábbal már a sírban állok." Ezt, úgymond Herman, bármilyen nyelven, németül, franciául ugyanígy el lehet mondani, le lehet más nyelvre fordítani. Ám ő Abádszalókon ezt a párbeszédet így hallotta: „Hetvenöt év nyomja a vállamat." „Erre azt mondtam: »Bámulom, nagyon, hogy még egy ősz haja szála sincsen«, mire ő azt felelte: »Még nem harangoztak, de már beesteledett.« Ebből világosan kicsillan a magyar nemzeti géniusz . . ,"

49 Herman Ottó nem tudta, nem tudhatta, hogy azon a napon, amelyen ő a magyar Országgyűlésben először emelt szót a magyar géniusznak, a nemzeti léleknek a műveltségben való kifejezéséért, tehát 1882. december 16-án született Kodály Zoltán, akiről kongeniális társa, Bartók Béla írta a következőket: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallás a magyar lélek mellett."

51

' Herman Ottó a nemzeti kultúrának minden elemével foglalkozott a Parlamentben. „A mi harcunk - mondotta egyszer - elsősorban az, hogy a népet az alkotmány, a művelődés és a munka sáncaiba bevezessük." Hibáztatta, hogy a népoktatás és az egyetem között nincs szervesen egymásra épülő középiskola, és nem tartotta kielégítőnek a tanító és -tanárképzést. Szóvá tette, hogy 1885-ben Lévay Ferenc tanfelügyelő Szegeden megtiltotta a március 15-i és október 6-i ünnepségeket azon a címen, hogy „a fiatalkorúakat védi a politikától".

51 Sürgette az Alföldön a mezőgazdasági szakoktatást. Kifogásolta, hogy a mezőgazdasági tanintézetek német mintát követnek, és nem veszik figyelembe a sajátos magyar viszonyokat. Az állam nem gondoskodik a hazai mezőgazdaság alapját adó kistermelő parasztság szakképzéséről. A latintanításnak „észképző" szerepét elismerte ugyan, de a latin-görög nyelvnek és irodalomnak a tanítását a természettudományi tárgyak rovására túlzottnak minősítette. Az egységes középiskola híve volt, úgy ítélte meg, hogy ebből az iskolafajtából a legszabadabb az út, a pályaválasztás a legkülönfélébb szakosodás irányába. Többször bírálta Herman az egyetemek munkáját. Elsősorban a tanárok kinevezésének korabeli gyakorlatát: ebben a kormánypárthoz való hűség, öröklés és házassági 47. Tömörkényi. 1959. 112. 48. Erdődy G. 1984. 40-40. 49. TóthB. 1895. 118-119.-LambrechtK. 1920. 113-114. 50. Bartók B. 1956.213. 51. TóthE. 1984.225. 375