A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Adalékok a XVIII. századi hajdúdorogi cirill betűs iratokhoz

ahol az oláh lelkészség nem érte meg a XVIII. század második felét.

13 A XVIII. századi Dorogra vonatkozó források rasciánus, ruthénus, valachus, rác, orosz, oláh jelzőiből, megnevezéseiből elsősorban liturgiái és egyházszervezeti eltérésekre kell gondolni, s nem különböző etnikumokra. A rutén vagy orosz jelző és megnevezés, látjuk népiségtörténeti háttér nélkül, elsősorban adminisztratív, egyházszervezeti tényezők folytán terjedt ki Hajdúdorogra és lakosságára. A magyar liturgiái nyelv előtörténetét kutató Bőhm János az 1760-as években Hajdúdorogon lejátszódó reunionizáló mozgalomhoz kapcsolódó vizsgálatok jegyzőkönyveit felhasználva messzemenő, sokat idézett népességtörténeti megjegyzéseket tett. Az itt jelzett dorogi liturgiái és egyházszervezeti hátteret nem ismerve, szórványos adatok felhasználásával írta: „Ha Dorog már a múlt században tősgyökeres magyar ajkú hívekből állott, kérdem, hogy értsük az 1767-ben Dorogon működött királyi bizottság azon rendelkezéseit, hogy a főbíró mindenkor ruthén, az első tanácsos pedig oláh legyen? Csodálatos, hogy ez a delegált bíróság magyar lakosokról hallgat!"

14 1782-ben, mikor II. József császár felvilágosult abszolutista egyházpolitikai elképzeléseinek előkészítéseként parochia-rendezést írt elő,

15 Kopcsay János dorogi parochus-esperes a két hajdúdorogi parochia egyesítését javasolta. Reflexióiban a dorogi lakosság nyelvi hovatartozásáról, a különböző szertartási nyelvek használatáról is szólt. Dorogon a parochia-egyesítést szükségessé teszik „... a hely, a communitas, a rítus egysége, nem különben a nyelv indentitása, mert ugyanis mindkét dorogi egyházközségben egyedül a magyar nyelv divatozik, e nyelv használatos a köznyelvben a lakosok között, a prédikálásban, e nyelven történik a gyóntatás, a haldoklók ellátása; a rutén és oláh nyelvek használata csak a liturgia végzésében érvényesül ... a parochusnak két káplánja kell legyen, egy ruszin és egy oláh, akik vasárnap felváltva miséznének . . .'"

6 A források tükrében magam részéről Dávid Zoltánnal értek egyet, aki Hajdúdorog népességtörténetéről írva, Dorog lakosságát a vizsgált időszakban magyarnak tekinti. Dorog népét magyarnak mondja az 1773-as Lexicon locorum is, jóllehet több más Szabolcs megyei helységet idegen nyelvűnek jelez.

17 Az egyházi előírásoknak megfelelően a XIX. század elejéig rutén nyelven, cirill betűvel vezették a hajdúsági görög katolikus eklézsiák anyakönyveit. Hajdúdorog 1810ig, Hajdúböszörmény 1812-ig cirill írással vezetett matrikulái egyértelműen a két város görög katolikus népességének magyar népiségét mutatják, amelybe ukrán és román elemek integrálódása is nyomon követhető. Enyhe rutén és román bevándorlás világi összeírásokban is megfigyelhető. E beszivárgást a közös vallás és iskoláztatás, a közös szokások és ünnepek is motiválták.

18 Szabolcs megyei községekhez hasonlóan, a hatvanas években Dorogon is történtek ugyan kísérletek az anyakönyvek magyar nyelvű vezetésére, de ezek nem jártak eredménnyel. A munkácsi püspökség adminiszt13. Vö. A Böszörményi Görög Rendű Ekklesianak volt Allapottyaról való előadás 1760 körüli részletével: ekkor (XVII. század vége) meg nem elégettek a Böszörményiek egy Pappal, hanem a Rátz paphoz még Oláh papot is hoztak magoknak fele bérre, azaz, hogy a két papok között minden jövedelem kétfelé osztassák, amint a Protocollum bizonyíttya ... ez igy volt még 1708-dik esztendőben. A Rátz pap azon a helyen lakott, amelyet most töllünk elvették, az oláh pap hol lakott légyen, nem tudatik. Hajdúböszörmény Parochiális Irattár. 1700-1800 évi iratok. 14. Böhm V., i. m. 114,119. Vö. még: Grigássy i. m. 26-27. 15. Vö. Kosáry D., 1983. 377-378. 16. HPL Fasc. 6. N. 24, Fasc. 7. N. 29. 1782. 17. Dávid i. m. 46-49, 77.; Paládi-Kovács A., 1973. 337-339. 18. Dávid i. m. 53.; Mészáros i. m. 10-11. 327