A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - JOÓ Tibor: A sajókazai vörösmárvány tabernakulum

A SAJÓKAZAI VÖRÖS MÁRVÁNY TABERNÁKULUM JOÓ TIBOR 1982. május 8-tól 1982. november l-ig az ausztriai SCHALLABURG várkastélyban „Korvin Mátyás és a magyarországi reneszánsz 1458-1541" címmel nagyszabású kiállítást rendeztek, amelynek anyagát a következő évben -1983. február 24-től 1983. június 26-ig - Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában is bemutatták. Az itthoni kiállítás címe: „Mátyás király és a magyarországi reneszánsz 1458-1541" volt. Az ausztriai kiállítás - több mint 800 oldalas, német nyelvű - katalógusának a 654. oldalán (magyarra fordítva) tanulmányunk tárgyáról az alábbiakat írják: „800. Sajókazai tabernákulum (1500 körül). Vörös márvány, 89X63x18 cm. A lábazaton az adományozó címere. A tabernákulum díszítményeinek a fő motívuma: a rozettasor Benedetto da Majano-tól származik. Az ő kedvenc motívumaihoz tartozott. Magyarországra ez a kedves, derűs motívum kétségtelenül Firenzéből jött, részben magának Benedettonak a közvetítésével, részben pedig a Magyarországon tevékenykedő itáliai kőfaragók és szobrászok útján (például a „Márványmadonnák mestere" által). Magyarországon ez a motívum széles körben elterjedt. Különböző variációkban jön elő: Budán, Visegrádon, Veszprémben, Pécsett, Nyírbátorban, Kolozsvárott (- itt utalás következik a kolozsvári múzeumban levő szentségtartó kiállítási katalógus számára-), Magyargyerőmonostoron, Keresden, Hermannstadtban és így tovább. A népművészetben is (sárközi hímzések, Kalotaszeg és így tovább) otthonos lett. Kaza város (oppidum) történetével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy 1500 körül a Kakas család Kaza nagyobb részének a földesura volt. (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. 1. kötet, Budapest 1890. 165.) Az irodalomra utalásban hivatkozik a vonatkozó ismertetést író Balogh Jolán „A művészet Mátyás király udvarában" című nagyszabású műve (Budapest, 1966.) I. kötetének 128., 218-219. oldalaira és „A magyarországi művészet története" című alapvető munkában (Budapest, 1973.), az I. kötetben általa írott „A reneszánsz kor művészete" c. fejezet 210. oldalán írottakra és a 310. számú képre. Végezetül megemlíti még, hogy e tabernákulum Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban van. A német nyelvű katalógus bemutat még tabernákulumunkról egy negyedoldalas képet is. A Magyar Nemzeti Galéria itthoni kiállításáról készült katalógus már kevesebbet közöl a szűkebbre méretezett ismertetésében, mert a „Tabernákulumok" között - elsőként említve a sajókazait - az alábbiakat írja: 575.{Tabernákulum Sajókazáról, 1500 körül. Vörös márvány, 89X63X18 cm; Miskolc, Herman Ottó Múzeum; M. C. 800. kat. szám. Ezt követően felsorolja még a Pomázról, Csővárról, Bajnáról, Tereskéről, Balatonszemesről, Nyírbátorból, Nagyvarsányból, Kövesdről (az erdélyi Kövesdről van szó) hasonló adatait, közölve azt is, hogy a sajókazai, pomázi és a csővári tabernákulumok bemutatásra kerültek, míg a többi felsorolt tabernákulumot csak fényképen mutat243