A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - CZEGLÉDY Ilona: A kurityáni pálos kolostor

7. kép. A diadalív pillére és a szentély munka közben A jelentős gótikus templomrom régész felügyeletével végzett előzetes kutatása tehát 1969. május 17-31. között megtörtént.

20 A munkaerőket és munkaeszközöket a Szénbányászati Tröszt biztosította. A megfigyelést a Diósgyőri Vármúzeum akkori munkatársai végezték. Az omladékból álló feltöltést a templom járószintjéig termeltük le, szint alá sehol sem mentünk. A szentély szintje magasabban volt a hajóénál, a diadalívnél egy lépcső vezetett a szentély felé. Érdemi, datáló értékű kerámia vagy fémanyag nem került elő az összeforgatott gyökerekkel átszőtt feltöltődésből. Ebből viszont nagyszámú faragott kő került elő, elsőrendűen az egykori hajó és szentélyboltozat kövei: bordák, bordaindítások, zárókövek valamint nyíláskeret töredékek. A munka végeztével a kőanyag - a visszaépítés reményében - az OMF diósgyőri telephelyére került, ahonnan később beszállították a HOM kőtárába, ahol más anyagokkal együtt most is feldolgozatlanul hányódik. A templomban sorra kiszabadultak a feltöltésből a faloszlopok lábazatai a négy mellékoltár és a főoltár falazott menzáinak maradványai. Egy-egy mellékoltár a hajó K-i végében a diadalív két oldalán, illetve a hajó közepe táján jobbra és balra helyezkedett el. A szentélyből a sekrestyébe nyíló ajtó keretezésének szárkövei és a sekrestye keleti falában a - lavabó -jó megtartásban maradtak ránk. A kőanyag legjelesebb darabja az a Zsigmond-kori ún. „szélfújta tölgyleveles zárókő", amelyet a hajó Ny-i végénél bontottunk ki, talán a Ny-i szélső boltmezőt ékesítette. Ez a rendkívül finoman kidolgozott jellegzetesen Zsigmond-kori faragvány az 1969. évi Múzeumi Hónap kiállításon szerepelt először.

21 20. Czeglédy Ilona MNM Adattár. Utódokumentáció 1987. 21. 1969. X. hóban a Miskolci Galériában rendezett Műemléki Fotókiállítás 218