A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

vélni vagyonát, de életszínvonalát sem.

1 8 Bár Ung vármegye fekvése, természeti feltételei, a kereskedelmi életbe való bekapcsolódása lehetővé tette az adottságok jobb kihasználását, mindezt csak úgy érhették volna el, ha a mezőgazdálkodás tényezőit megfelelő összhangba hozzák. Ennek megvalósítása azonban nemcsak sok munkát, de rengeteg utánjárást, időt és nem utolsósorban anyagi befektetést igényelt volna.

19 Ung vármegye magyarlakta községei az Ung—Laborc—Latorca folyók alsó folyásai közt terülnek el és a folyók összefolyásánál végződnek. Évszázadokkal ezelőtt e községek határainak nagy része erdő és nádas borította árvízterület volt. (Kis- és Nagygejőc, Ásvány, Csap, Salamon, Szirénfalva, Bés, Iske, Csicser, Vaján). Idők folyamán az erdők eltűntek és termőföldekké, legelőkké váltak. Az árvíz elleni védekezés e vidéken kezdetleges volt. A három folyó alsó folyásánál sehol sem történt folyószabályozás, nem emeltek védőgátakat, vizük szabadon futott a parttalan medrekben.

20 A későbbiek folyamán, mikor az erdők fokozatosan eltűntek és a mocsarakat részben lecsapolták, megváltozott a terület természeti arculata, ennél fogva a nép megélhetési viszonyai is. A folyók partján óriási kiterjedésű legelők, helyenként rétek, kaszálók keletkeznek, melyek lehetőséget nyújtottak a ló- és szarvasmarha-tenyésztéshez. A nép egyik megélhetési forrásaivá tehát az állattenyésztés vált.

2 x Az állattenyésztés mellett a fő megélhetést a szántóföld nyújtja, ahol a „szemes"-ek közül búzát, rozst, zabot, árpát és „kapás" növényeket termelnek. Minden ungi magyarlakta községben akadt egy-két nagygazda 80-100 hold földdel. Alakosság 70—80%-a kisgazda, 10-40 holdig terjedő földdel, mely az állattenyésztéssel együttesen biztosította megélhetésüket. Alakosságnak 15— 20%-a szintén földműveléssel foglalkozik, de ezek csupán 1—5 holdnyi földdel rendelkeztek, vagy bérelt, harmados, esetleg feles földben dolgoztak, illetve vagyontalanok voltak. Négy-öt százaléka a lakosságnak falusi értelmiség és hivatalnok jegyzők, papok, tanítók stb., 5—6%-a pedig cseléd, pásztor vagy napszámos. A húszholdas kisgazda általában két lovat, 3-4 tehenet és ugyanennyi sertést tartott. Meg kell említenünk, hogy a föld, főleg a Latorca árterületein, illetve ennek környékén, 3—4. osztályú, kötött agyagos talaj volt, csupán Nagykapos, Vajkóc, Palló, Bátfa és Palágy környékén akadt első, illetve másod osztályú. A talaj mostohaságát az emberek szorgalmas, szívós munkája egyensúlyozta.

22 A tehénpásztor fizetése egy darab jószág után 1/2 véka búza, 1/4 kg szalonna, 1/2 kenyér, 20 fillér bocskorpénz. Száz darab tehén esetén keres 12,5 mázsa terményt, 25 kg szalonnát, 50 kenyeret, 20 pengő bocskorpénzt kap és lakást.

2 3 W.ChomaD., 1940.90. 19. ChomaD., 1940.91. 20. Csomár Z., 1940. 100. 21. CsomárZ., 1940. 100. 22. Csomár Z., 1940. 101. 23. Csomár Z., 1940. 102. 321