A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - ifj.TÚRY József: A miskolci Gőztáglagyár RT. Kőedény- és Kályhagyára története

A Zsolnay-Mattyasowsky család Pécsről, valamint a hollóházai vezetőség meghívtak gyáruk megtekintésére, legszivélyesebben fogadtak és elláttak tanáccsal. Szintén segítettek dr. Basch Lipót, a kispesti gyár műszaki vezetője, Gáldi Marcell, a szentlőrinci gyár, később a kispesti gyárak vezérigazgatója és Eleőd Kende Körmöcbányáról Megkell említeni, hogy a Gőztéglagyár RT. igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai és alkalmazottai mindnyájan nagy érdeklődéssel és segítséggel kísérték az edénygyár sorsát. (Dusbaba Vilmos, Hollender Béla, Koos Soma, Liechtenstein László, Róbert Emil, Schrecker Emil és mások.) A termelés mellett az eladás megszervezése és kiszélesítése volt a legfontosabb. Kezdetben, de később is az eladás a gyári raktárból történt. A falusi fazekasedényt szekerek vitték a falukba, ahol az eladás egy régi rendszer szerint űrméret szerint történt. A köcsögöket egyszer töltötték meg búzával a vevőasszonyok, vagy másfélszer kukoricával, árpával. Ezt a rendszert igen kedvelték, mert ellátta élelemmel alkalmazottainkat. Háztartási edények hasonlóan szekerekről és vaskereskedésekben kerültek eladásra. APigay üzlet Miskolcon sokat segített. Díszműáruinknak a Széchenyi utcán levő, elegáns Koós Soma-féle üveg- és porcelánüzlet adott külön helyet a kirakataiban, ami különleges presztízst biztosított az árunak. Azonkívül több üzlet kis kirakataiban voltak darabok elhelyezve. A gyár részt vett állandóan kiállításokon is. Nagy esemény volt az, amikor 1922-ben termékei a budapesti árumintavásáron voltak kiállítva. Az ízlésesen megtervezett kiállítás főleg a dísztárgyakat mutatta be. Június 17-én, a megnyitás napján az egyik látogató, Radványi István műkereskedő (Budapesten, az Apponyi tér 5. szám alatt volt akkor díszműáru üzlete) ajánlatot tett, hogy megveszi a kiállított tárgyak minden darabját. Akiállítás végén odaszállítottuk a körülbelül 200 darabból álló kiállítási anyagot s ettől az időtől kezdve a Radványi cég az új miskolci kerámiák megbecsülője, terjesztője és állandó utánrendelője volt. Jóleső látvány volt kerámiáinkat az üvegpolcokon és a kirakatban évekig ott látni Budapest egyik legelőkelőbb üzletében. A darabok (egynéhány a Muhics-kollekcióból), mielőtt az üzlet végleg becsukódott 1950-ben, már mind el voltak adva. Egy utolsó darabot 1975 nyarán találtam Radványi István (aki 1957-ben halt meg) unokahúga Párizsi-közi lakásában. Akis kőedényváza (ami görömböly— tapolcai agyagból készült) máz alatti festékkel van díszítve s az alján látható „Miskolc—1922" felírás, ami kétségtelenül az én kezem nyoma. A darabok legnagyobb része kézzel festett védjeggyel van megjelölve, ami az avasi templom tornyát ábrázolja, a hegyen egy fával. A dombvonal alatt egy ,,M" betű jelzi, hogy Miskolci kerámia (készült 1919 és 1924 között). Néha a festők nevének kezdőbetűi is láthatók, festve, vagy bekarcolva: H3 Horn Béla, vagy ü ifj. Túry József. Miközben a gyár fejlődött, a külső telep rendezése is megkezdődött. Édesapám terve volt egy kis kertes, virágos telepet létesíteni s azzal kapcsolatban egy virág- és zöldségkertészetet felállítani. Az első teendő volt az agyaggödrök betöltése és a szabad nagy területek és dombok planírozása. Miután ez megtörtént, a szentistváni furikosok segítségével egy üvegház és melegágyak felépítése következett. Egy fiatal sváb kertész segítségével virágokat és zöldségféléket kezdtünk termelni és eladni. Ugyanakkor a gyár környéke rendezett és színpompás lett a virágoktól, amik megtalálták útjukat az edénygyárba a cserepekbe és virágtartókba, s gyakran ezekkel együtt kerültek eladásra. A zöldségek az alkalmazottak személyi szükségleteit is kielégítették. 158