A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Második közlemény)

zott az V. Szimfónia. A hangverseny sikerére és színvonalára mutat a fővárosi sajtó megemlékezése is. Különösen Hollósy és Francz művészetét méltatják.

4 6 Az utolsó megnyilvánulása volt a Filharmóniai Társaság működésének Schubert halálának 100. évfordulójára rendezett hangverseny. A műsorban megszólalt a H-moll szimfónia, amit olyan sokszor előadott Miskolcon minden időkben „A" szimfonikus zenekar, ezúttal még a Wanderer-fantázia Thurzó Nagy Lászlóné tolmácsolásában, vezényelt Hollósy Kornél. A hangverseny méltatása kapcsán egy utolsó híradás található a terveiben szép, szándékaiban becsületes együttesről. Ebből a híradásból ismét kitűnik az első hangverseny dátuma és úgyszólván az egész rövid története. A társaság elnökei, akiket már eddig megismertünk, s akik közül dr. Rhibiczey József, a zenét szívesen támogató hadbíró-ezredes 1924-ben máshová helyeztetett, távozása után dr. Putnoky Béla jogakadémiai tanár lett az utóda. Karnagya 1925-ig katonai részről Francz Károly. Közli a híradás a társaság vezetésében beállott változásokat az elsőhöz képest. A) Választmány: Elnök: dr. Putnoky Béla Titkár: Hollósy Kornél Karnagyok: Francz Károly és Hollósy Kornél Hangversenymester: Rákos Arnold, Haydu István Péntáros: Marxner Ernő Választmányi tagok: Gobbi Jenő, Komán Andorné (Balogh Luca), Domokos György, Kálmán Izsó, Császár László B) Zenekari tagok: I. hegedű: Rákos Arnold, Gobbi Jenő, Puky László, Kománné Balogh Luca, Lauday Margit, Mancher Lajos, Domokos György, Garay Aladár, László Ervin, dr. Győry Nagy István. II. hegedű: Kálmán Izsó, Kálmán Irén, Szász József, Volkmann Ervin, dr. Győry Nagy Lajos. Mélyhegedű: Marxner Ernő, Kelemen Ernő, Becht József. Gordonka: Haydu István, László Imre dr., Pazar Béla.

47 Feltehetően ezt a vonószenekari részt egészítette ki a katonazenekar. A város zenei életéről szerzett ismeretek birtokában ez a vonósrészleg igen kitűnő, nagy zenei igényeket is kielégíteni bíró együttes volt. 1928-ban újból felmerül egy önálló városi szimfonikus zenekar gondolata, de erről a Filharmóniai Társaság nagy munkát és sok fáradságot vállaló vezetői - köztük Hollósy Kornél is — csak nagyon óvatosan vagy inkább nagyon reálisan nyilatkozott: „Külön e célra szerződtetni zenekari tagokat, nem tartja életrevaló gondolatnak. Ezt sem a város, sem a társadalom anyagilag nem bírja el." Teljesen igaza volt. A Filharmóniai Társaságot tehát megölte a pénztelenség. Nem volt elég a lelkesedés, sem a nyilvánvalóan meglevő zenei tudás. Nehezítette a helyzetét a meglevő gondok mellett, pontosan azokból eredően, hogy nem bírt anyagi alapot teremteni egy állandó karmester számára sem. A műsorokat alkalomról alkalomra — a meglevő kottakészletet felhasználva — alakították ki, az állandóan változó karmestersorozat nem tudhatott „műhelymunkát" a zenekart rendszeresen mind nagyobb feladatokra képezve kifejleszteni. E hiányok mellett — ezek ellenére is — a Filharmóniai Társaság működése Miskolc zenei életének szép fejezetét jelenti. 1928-tól az eddigi erők szétváltak, a zeneiskola tanáraiból és növendékeiből alakult zenekarhoz kisegítőként kapcsolódott a Vasgyári Zenekar. A Honvéd Zenekar — a 13. 46. Magyarság. 1927. III. 8. 47. Színházi Lapok. 1928. III. 3. 14* 211