A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

jobbágyok részesedése, mint ezt már korábban tapasztalhattuk, az úrbérrendezésig közel 2000 öl fa volt. Ez a részesedési arány azonban 1770 után, vagyis az úrbérrendezést követően jelentősen megváltozott. Az úrbérrendezés során előírt kötelező tűzifa-szolgáltatás igen nagy mértékben csökkentette a jobbágyok által kitermelt fa mennyiségét. Az urbáriumok adatai szerint a jobbágyok által tűzifa címén beszolgáltatott fa mennyisége 103 1/4 öl volt. Ebből az egyes települések a következőképpen részesedtek: Diósgyőr 171/8 öl Miskolc Kövesd Keresztes Kisgyőr 25 6/8 öl Petri 10 1/8 öl Bábony 12 öl Kápolna 16 5/8 öl Radistyán 3 2/8 öl Parasznya 6 öl Varbó 12 4/8 öl Felsőgyőr összesen: 103,25 öl. 26 Ezek az adatok bizonyítják, hogy a jobbágyok által tűzifa-szolgáltatás címén kitermelt fa mennyisége az 1770 előtti időszakhoz képest több mint 1700 öl-lel csökkent. Ezt a hiányt vagy robot címén, vagy pedig pénzben történő ellenszolgáltatás fejében részben a jobbágyok termelték ki továbbra is, mint erre találunk utalásokat, részben pedig a betelepített szlovák, rutén favágók vágták és még további 3—4000 ölet is.

2 7 Nyilvánvaló, hogy a helyes viszonyítások elvégzésére csak pontos kimutatások alapján lehetne törekedni, de sajnos ezek az iratok eddig nem kerültek elő. Feltehetően ezek az iratok is Tótsóvárra kerültek, mint a XIX. század végén több fontos uradalmi okirat és az egyes leszerelt uradalmi objektumok berendezési tárgyai is.

2 8 Hasonlóképpen nem áll módunkban arányokat felállítani a kitermelt és értékesítésre szánt famennyiség felhasználását illetően sem. Az erdőgazdálkodási tervek megszületése után — a korábbi szálfairtásos művelés helyett — kötelezően a tarvágás érvényesült, vagyis a művelésre kijelölt területet teljes egészében, az utolsó szálig kiirtották. A kitermelt fákat tüzelésre, építkezésre egyaránt hasznosították és emellett igen jelentős volt az ipari felhasználásra, ezen belül is a faszénégetésre és mészégetésre használt fa mennyisége is. Tudomásunk van arról is, hogy az üveghutától függetlenül — zsidó bérlők — hamuzsírfőzéssel is foglalkoztak. Sajnos ezeknek az iparoknak a fafelhasználásáról sincsenek kimutatások, legfeljebb közvetett adatok állanak rendelkezésünkre. A már korábban is említett utalások adatain túl tudjuk még azt is, hogy 1755 előtt 1 hordó mész égetéséért 15 dénárt szedett az uradalom és „kerékgyártáshoz és méhkaptár- és kaptafa készítéséhez, és más 26. Az adatokat L. Román János-Tóth Endre 1977. 7, 15, 23, 27, 33, 37, 41, 53. 27. Sipos István 1958. 20. utal többek között arra, hogy a vashámor építése eló'tt már betelepültek idegen erdei munkások. 28. Erdészeti Lapok. 1898. évf. Árverési hirdetések. Enyedi János 1907. 40-41. 172