A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

DOBROSSY István-IGLÓI Gyula: Koronauradalmi épületek Miskolcon a 19. század elején

KORONAURADALMI ÉPÜLETEK MISKOLCON A 19. SZÁZAD ELEJÉN DOBROSSYISTVÁN-IGLÓI GYULA Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatát a 19—20. század fordulójának történeti ismeretei alapján Szendrei János kimerítően elemezte.

1 Anyagának rendszerezése, bemutatása és okfejtése napjaink kutatói számára is kiindulópontot jelent. A több, mint fél évszázad alatt felhalmozódott újabb részadatokat felhasználva, saját kutatási eredményeit összegezve az utóbbi években Veres László vállalkozott a kapcsolat kimerítő és újabb szempontokat érvényesítő feltárására, bemutatására.

2 A koronauradalom és Miskolc, ill. a koronauradalomhoz tartozó valamennyi település kapcsolatának szerves részét képezték a különféle összeírások. Ezek közül eddig az 1755/56-os, az 1783/84-es, az 1832/33-as, az 1854/55-ös és az 1857-es összeírásokat sikerült részletesen tanulmányozni és feltárni. Közülük kiemelkedik az 1832/33-as összeírás, amely a következő címet viseli: „összeírása Miskolcz kincstári városban található uradalmi épületeknek a M. Kir. Kincstár 26913/1832. VIII. 14. előírásának teljesítéseképen előkészületkép Miskolcz szab. kir. várossá tételére."

3 Az épületek számát, részletes leírását és rajzmellékleteit tekintve ez valamennyi összeírás közül a legteljesebb. A közel ötven objektum aprólékos leírásához 38 db rajzmelléklet készült. A felmérést végzők az uradalomhoz tartozó épületeket — elsősorban jövedelmezőségüket szem előtt tartva — három csoportba sorolva mutatják be. Az „elsőosztályú, azaz jójövedelmű épületek" között a vendéglőket-korcsmákat, a mészárszékeket, a malmokat, az uradalmi boltot, serfőzőt, selyemtenyésztő-házat, összesen 19 objektumot vettek számba. Második csoportba a gazdasági épületeket sorolták. Ennek minősítették a prefektus, az ügyvéd, a provizor, az uradalmi mérnök és a vásárbíró lakását, de részletes leírás készült a gabonatároló építményekről, az uradalmi szénás kertről, a magtárakról és a fatelepről. A fő hivatalviselőktől elkülönítve írták össze a bognár és a fagondnok lakását. Harmadosztályúnak tekintették a kegyúri épületeket. Ezen belül jó leírás készült a mindszenti Sz. Péter és Sz. Pál templomról, s a közelében elhelyezkedő kegyúri épületekről (alsó plébánia, aggotthon vagy menház, kántorház). Valamennyi épület még napjainkban is akkori helyén áll. Az akkori Veres-hídnál, a Pece-patakon túl, sarkon álló épület volt a leányiskola a tanítói lakással. A minorita templom mellett háromszögletű telken állt a három osztályos iskola. A Szent Anna templom és a plébániaépület kegyura hasonlóan a koronauradalom volt. A plébániát felső-plébánia elnevezéssel különböztették 1. Szendrei J., 1904. (H.) 123-125.; 220-230; 483-520. Szendrei J., 1911. (IV.) 145-218. 2. Veres L., 1977. 36-42; Uő. 1979. 199-314; Uő. 1980. 32-37. 3. Az összeírás anyaga az 1960-as évek elején Pataki J. fordításában került Komáromy J. akkori múzeumigazgatóhoz, majd halála után, hagyatéki anyaga részeként a Herman Ottó Múzeum történeti dokumentációs gyűjteményébe. Jelzete: HOM.HTD. 77.272.315. 137