A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Gazdasági épületek Észak-Borsodban és Gömörben. A rakodó

222 PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Abaújban hasonló volt a helyzet. A nyelvhatártól „Kassától északra, Folkmár és Kajsó határában találunk először a faluhoz tartozó, de attól 3—4 km távolságban fekvő havasi rétekre fából épített kis szénapajtákat. A réteken szétszórt, nagyszámú kis pajta északabbra és nyugatra a felvidéki táj jellegzetes arculatává erősödik."

21 A Szepességben, különösen Poprádtól nyugatra és Felső-Liptóban egészen megszokott látványt nyújtanak a réteken álló szénapajták. Ezek rendszerint boronafalú, zsindelytetős építmények, szlovák megnevezésük sop, sopa vagy stodola. A szénát a nyitott oromzaton át rakják a pajtába. Ján Podolák szerint előfordult, hogy a falutól távoli szénapajtából ellopták a szénát. Ezért az ilyen helyeken, pl. Vychodnán, az épületen egyáltalán nem hagytak bejáratot. Az oromzaton levő nyílás ajtaját a széna berakása után lakattal zárták le.

22 A Magas-Tátra vidékén is megtörtént, hogy a szénapajtát többen örökölték, az épületet közösen használták. Ilyen esetben a szénát a két homlokcsúcs alatti nyíláson két oldalról rakták be (Vazec, Nizna Sunava). 23 Hasonló szénapajtákat a Lengyel Tátrából is ismerünk; a Podhala néhány falujában és a Chocholowska dolina havasi szállásain magam is láthattam.

24 A Felső-Garam völgyének egykor Gömör megyéhez tartozó szakaszán a XIX. század végén az állatokat rendszeresen mezei istállóban teleltették és azok szomszédságában építették fel a takarmánytároló gazdasági épületeket (stodola) is. Ebben az időben a rétekről a legközelebbi mezei pajtába hordták be a szénát. A pajták fokozatos megszűnése után a hegyi rétekről és a folyópartról a lekaszált szénát is mind beszállították a faluba.

25 A Gömörrel nyugatról határos Zólyom megyében a kopanyicákon, a /azokon, azaz hegyi szállásokon szintén hasonló szénarakodók voltak.

26 A kisebb határú zólyomi falvakban a mezei szénapajta nem gyakori. Dekys (Gyökös) határában csak néhány szénapajta (humienko) állt a falutól távoli réteken.

27 A mezei szénapajták az Északi-Kárpátok magashegyi területein szorosan hozzátartoznak a táj képéhez és a paraszti gazdaságok üzemszervezéséhez. Szénarakodóval együtt vagy anélkül épített időszakosan használt eszténák, ka~ szojok, szállások a Keleti- és a Déli-Kárpátokban is találhatók. A kárpáti szénatároló épületek formai rendszerezése, típusainak megállapítása és az egyes típusok elterjedtségének térképezése, valamint történeti vizsgálata még igen sok tanulsággal fog szolgálni. A borsod-abaúji és a gömöri magyar szénarakodók szorosabb kapcsolatba legfeljebb a közvetlenül szomszédos szlovák tájak szénapajtáival hozhatók. A Sajó folyó völgyének Pelsőctől (Plesivec) északra eső szakaszán nincs lényegi eltérés a magyar és a szlovák falvak rakodói között. Közös sajátságuk a deszkafalazat és a magasan elhelyezett ajtónyílás. (Láthattuk, hogy a tetőcsúcs alatt 21. Vajkai-Wagenhuber i. m. 272. 22. Podolák, Ján: Pastierstvo v oblasti Vysokych Tatier. Bratislava, 1967. 38. 23. Podolák i. m. 38. 24. Smialowski, Rudolf: Architektúra i budownictwo pasterskie w Tatrach Polskich. Kraków, 1959. 25. Podolák, Ján: Horehronie. Kultúra a spősob zivota l'udu. Bratislava, 1969. 69. 26. A gyetvai /azokhoz: Márkus Mihály: A bokortanyák népe. Budapest, 1943. 123. Az újabb irodalomhoz lásd Svecová, Sonja: Társadalmi kapcsolatok egy szlovákiai falu „kopanyica" településein. Ethn., LXXXVI. Bp., 1975. 324—339. 27. Kuka, Pavol: Dekys. I. Zvolen, 1971. 140.