A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

VIGA Gyula: Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz

232 VIGA GYULA lenne, ezúttal azonban csupán néhány típus megszólaltatására teszünk kísérletet.) 1. Bár néhol megyényi területről nem áll rendelkezésünkre rendszeres földrajzinév gyűjtés, az adatok szóródása mégis jelez egyfajta rendszert. Úgy tűnik, hogy az északi hegyvidéken nem azért sűrűbbek az adatok, mert onnan rendszeresebb a gyűjtés, hanem — szemben az alföldi területekkel — gyakori a kecske a helynevekben. Történeti adatokkal is igazolható, hogy az ország hegyvidéki peremterületein mindig is lényegesen nagyobb volt a kecsketartás jelentősége, mint az ország belsejében.

5 A kecske a magasabb térszínek állata, mely nem igen érezte jól magát az alföldi területek árvízjárta legelőin.

6 A nevek szóródásának rendje azonban eltérő képet mutat, mint az állatállomány területi megoszlása, amit feltehetően az magyaráz, hogy összefüggő statisztikai adatsorunk csak késői időkből van.

7 Különösen elgondolkodtató a nevek gyakori sága az árvizes Rétköz és tolnai Sárköz esetén. 2. A helynevek nagyobb számban is igazolják azt, amit Gunda Béla néhány adat kapcsán jelzett: a kecskével kapcsolatos helynevek zöme kiemelkedő térszínek (-hegy, -hát, -domb, -tető, -bérc, -orom stb.) megjelölésére szolgál, s jórészt olyan helyeket jelöl, amelyeket — a kecske legeltetésén kívül — más módon nem igen lehetett hasznosítani.

8 Ezt kecsketartásunk egész története, s rendszere igazolja: a tartás — szociális kényszerek mellett — főleg geográfiailag determinált. 3. A Kecskés, Kecske-rét, Kecske-pallag, Kecske-tarló típusú nevek azt jelzik, hogy — főleg hegyvidéken — a falvak kötött gazdálkodási rendszerében meg lehetett a kecsketartás helye, szerepe, tehát — szemben a későbbi gyakorlattal — nem csupán alkalmi lehetőségekre épült az állat tenyésztése. A Kecskepallag, Kecske-tarló, Kecske-déllő feltehetően a földművelés és állattartás összhangjára alapozott gazdálkodási rendszerben jelöli ki a kecske helyét. 4. Néhány név-típus tájékoztat a tartásmódról is. A Kecskekosár név a hegyvidéki falvak gazdálkodási rendszerére mutat, melyben a kosár a földműveléshez kapcsolódó állattartás jellegzetes építménye. A kosár főleg a juhászat építménye, de a kecsketartásban is alkalmazták.

9 Általános gyakorlat volt a juh és a kecske közösen való legeltetése is. A Kecske-kalyiba, Kecskeszállás, Kecskeláb-havas stb. nevek azt jelzik, hogy — főleg Erdély területén — a kecske szerepet játszott a havasi állattartásban. A kecskék havasokon való legeltetését a hatóságok akkor is engedélyezték, mikor egyébként legszigorúbban tiltották az állat tartását.

10 A havasi kecsketartás — a juhászattal együtt — számottevő jelentőségű volt az esztenákon zajló tejgazdálkodásban.

11 Történeti adataink azt jelzik, hogy a kecsketartásnak ez a havasi típusa volt — volumenében — a 5. Vö.: Belényesy M., 1956. 51. skk.; Belényesy M., 1961. 67—68. 6. Belényesy M., 1956. 53—54.; EnyediGy., 1964. 50.; Bökönyi S., 1968. 331. 7. Az állomány sűrűségéhez, táji megoszlásához lásd: Viga Gy. 1978. (Kézirat) 8. Gunda B., 1970. 214. 9. FöldesL., 1957. 150.; FöldesL., 1960. 437. skk.; A kosarazó kecsketartáshoz: Korponay /., 1871. 303. A juh és kecske közös tartása a hegyvidéki területeken általános volt. 10. FöldesL., 1957. 149—150.; Tagányi K., 1896. III. 176. 11. FöldesL., 1957. 149—150.; ImrehL, 1959. 166.