A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei

AZ AVASI REFORMÁTUS TEMPLOM TÖRÖK SZŐNYEGEI BATÁRI FERENC A század elején felfigyeltek már arra, hogy a 17. századi török szőnyegművészetnek talán leggazdagabb tárháza Magyarország. Ez a gazdagság nem véletlen, keleti szőnyegek iránti előszeretetünkkel magyarázható, amelynek évszázados hagyományai vannak. Levéltári adatok tanúsága szerint is a keleti — elsősorban török és perzsa — szőnyeg a régi magyar otthonok gyakori díszei közé tartozott.

1 A békés kereskedelmi úton Magyarországba hozott keleti szőnyegek mindenekelőtt a királyi és a fejedelmi udvar, a nemesség és a módosabb polgárság luxus igényeit elégítették ki. Az erdélyi fejedelmek különösen sokat áldoztak rezidenciáik drága nyugati és keleti kárpitokkal való ékesítésére. Bethlen Gábor gyulafehérvári palotája volt talán a leggazdagabb, 1629ben összeírt ingóságai között 155 antik és bibliai jelenetes falkárpitot, 154 perzsa-, 104 török, és 39 közelebbi meghatározás nélküli szőnyeget találunk.

2 A szőnyeg használati tárgy, amely a használat közben kopik, szakad, férgek pusztítják, s mivel anyaga önmagában nem értékes, ha tönkrement, tűzre vetették. A régi magyar otthonok gazdag szőnyegállományában, a természetes elhasználódás mellett háborúk és belviszályok — amelyekben a magyar történelem igen gazdag — nagy pusztítást végeztek. A 16—18. század folyamán Magyarországba importált szőnyegek közül szép darabok, kegyes adományozások útján, egyházak kezelésébe is kerültek. Ezek száma természetesen meg sem közelíthette a magánkézen levő szőnyegek tömegét. A protestáns egyházakban az értékes vagyontárgyként kezelt szőnyegek, a különben puritán templombelsők díszéül szolgáltak, s a mindennapi használattól megkímélve, fennmaradásuk szempontjából itt kedvezőbbek voltak a körülmények, mint másutt. Régi keleti szőnyegek nagyobb számban az ország nagyrészét elpusztító, 16—17. századi harci eseményektől nagyjából megkímélt, s a törökökkel kapcsolatot tartó, protestáns Erdélyben maradhattak fenn. A magyar református és unitárius, de elsősorban a szász kisebbséget összetartó evangélikus egyház szőnyegkincsei megőrzésével, a török szőnyegművészet szempontjából felbecsülhetetlen kultúrmissziót teljesített. A segesvári (Media, Schásburg, Sighi1. Bartók Imre: A keleti szőnyeg Hazánkban, Műv. tört. Ért. 1970/2., 149—173. 2. Országos Levéltár, Urbaria et Conscriptiones gy. fasc. 118. No. 2. — publikálta Baranyai Béláné: Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájának összeírása 1629. aug. 16-án. Művészettörténeti tanulmányok, Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve, 1969—70. Bp. 229—258.