A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

TAKÁCS Béla: A Habán edények észak-magyarországi református templomokban

86 TAKÁCS BÉLA 1668-ban szintén volt egy „ujj keresztyén korsó és bütykös". A XVII. században még kevés habán edény fordul elő az úrasztali felszerelésekben, aminek az a magyarázata, hogy a Patakra telepített habán mesterek között az 1657-es összeírás szerint csak egy fazekas volt, aki négy legénnyel dolgozott a műhelyben.

1 A mesterek számának növekedésével, a kereskedelem kiterjesztésével a XVIII. század folyamán egyre több habán edény került a falusi református templomokba. Tanulmányunkban a kanonika vizitációs jegyzőkönyvek adataira támaszkodva soroljuk fel azokat az észak-magyarországi református eklézsiákat, ahol 1665—1806 között habán edények voltak, úgy, ahogy azokat a leltárakban feljegyezték, hosszabb-rövidebb formában leírták. Aggtelek (1758) „egy ujj keresztyén ón fedeles és talpas kanna". Bodrogkei-esztúr (1782) „egy nagy ujj keresztyén korsó, drótos, fedeletlen, őz, szarvas, unicornis, pelikán van reá festve ezen esztendő számmal: 1701". Borzova (1801) „egy újj keresztyén pohár kereszteléshez". Felsővály (1735) „kereszteléshez való egy ujj keresztyén edény és tál". Gesztely (1665) „egy ujj keresztyén fejér korsó, kereszteléshez való". Hejőcsaba (1757) „egy ujj keresztyén fedeles korsó, mintegy 16 ittzés, cum inscriptione: L.S.1697". Jósvafő (1801) „két ujj keresztyén bütykös" Kisrozvágy (1806) „egy négy ittzés keresztyén bütykös". Komjáti (1801) „egy ujj keresztyén bütykös". Ládbesenyő (1711) „egy keresztyén korsó". Lénártfalva (1735) „egy ujj keresztyén bütykös korsó". Mád (1806) „vagyon egy régi, csorba, drótos, uj keresztyén kanta, mellyben az Ur asztalához bor hordatik, virágokkal egészlen bé tarkázva, mészáros címerrel, tudniillik egy festett bárddal, egy késsel, két vagdalóval, egy aczéllal, mellyen ezen inscriptio vagyon régi Írással: Becsületes Miszáros Cihinek Korsója Tata Vára kerül, Uram áldj megh az Te jovoldos bennünket, is az Te igahsaoos maradion keztünk, mesmiog, Mésáros János Anno 1674". Páskaháza (1668) „vagyon egy ujj keresztyén bütykös és egy ón fedeles ujj keresztyén korsó". Pelsőc (1735) „két ujj keresztyén srófos bütykös". Perkupa (1735) „egy négy ittzés bütykös ujj keresztyén korsó". Radnót (1735) „egy ujj keresztyén Bokálj tálacska". Szilice (1735) „keresztelő edény egy ujj keresztyén pohárka". Szilvásvárad (1735) „egy nagy ujj keresztyén bütykös korsó". Szinpetri (1801) „ujj keresztyén bütykös, melly vétetett az ekklésia költségén". Teresztenye (1735) „ujj keresztyén bütykös korsó az Ur asztalához, keresztelő edénye is ollyan vagyon". Uzapanyit (1735) „borhoz egy fedeles ujj keresztyén korsó". Varbó (1735) „egy ujj keresztyén korsó, keresztelő kannácska nintsen, hanem az helyében egy kis keresztyén korsócska". A különlegességnek számító mádi kantán kívül figyelemre méltó a bodrogkeresztúri őzzel, szarvassal, egyszarvúval, pelikánnal díszített korsó, valamint