A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon
170 LAGZI ISTVÁN 1940-ben néhány esetben volt arra példa, hogy az ország déli részéből északra, Északkelet-Magyarországra telepítsenek lengyel menekült táborokat. 1941-ben Jugoszlávia megtámadásának időszakában megszüntették a Somogy megyei lengyeltóti és a mosdósi lengyel katonai táborokat. „... a gyűjtőtáborokban internált 190 főnyi lengyel tiszt és kb. 40 fő legénység részére a hidasnémeti laktanyában lengyel tiszti gy.(űjtő) tábor rendezendő bei" 73 A VKF 2. D. érvényt szerzett korábbi elképzeléseinek s ennek megfelelően (1940 nyarán—őszén) néhány Duna- menti katonati tábort megszüntettek. A kiürített táborokból tömegesen érkeztek, főleg családos menekültek a VII. hadtest területére. Az „áthelyezett" menekülteket zömmel magánházaknál szállásolták el (a költségeket a kincstár fedezte). A korábban megszüntetett selypi, ipolypásztói és tesmagi tábort (750 tiszt és 300 legénységi állományú személy elszállásolására) újból megnyitották. Minden eshetőségre készen a 250 tiszt és 50—60 katona befogadására alkalmas osgyáni kastélyt is előkészítették. 74 KORTÁRSAK AZ EVAKUÁCIÓRÓL A táborok őrzéséről, a tábori életről, a szökésekről a falvak lakosságának tudatában érdekes s hitelesnek tekinthető emlékek maradtak fenn. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy az egyes táborok őrzésének tényleges komolysága tekintetében szélsőséges eltérések voltak. Voltak olyan helységek ahol a helyi lakosok nem vették észre (!?) a lengyel internáltak őrzését. Többek között Pacin község is ilyennek számított. Több helybeli lakos megerősítette, hogy a „... katonák kijártak a faluba mintha otthon lettek volna. Én nem láttam itt [magyar] tiszteket, katonákat, akik őket a lengyeleket őrizték, nem emlékszem rá. Ezt onnan tudom, hogy barátkoztunk velük, egy-egy pohár bort is megittunk időnként ... a katonák szabadon mentek el a faluból, »szökevényekről« nem tudunk." Berta János szerint a lengyelek „.. .amikor meghallották, hogy a helyzet javul, elkezdtek szökdösni, egyenkint, kettesével-hármasával. Teret is adtak nekik mert őrizetlenek (!) voltak, senki sem őrizte őket... [a pácini] kaszárnyában csak lengyelek voltak... abszolút senkitől nem függtek." (?) A lakosság közül általában kevesen tudták, hogy a lengyelek szökéseit milyen szervezetek irányították, de az utazás céljáról igen sokan tudtak: „Ismertem több olyan fiatal fiút, akik elszöktek Franciaországba, még onnan is írtak vissza ... én magam is többször elvittem őket Ricsére, ott volt nekik valamilyen politikai iskolájuk. [...] volt lovunk, megkérdeztek ... este kétszer-háromszor elvittem őket barátságból, baráti alapon. Előtte megittunk pár féldecit a kocsmában, hogy ott [Ricsén] mit tárgyaltak nem tudom. Később ezek a fiatalok elmenekültek, elszöktek Franciaországba... írtak is vissza, meg [előtte] elmondták, hogy azért mennek el mert harcolni akarnak a németek ellen.. ." 75 Az evakuációról Bekecs községben is viszonylag pontos információval rendelkeztek: „Tudjuk ... azt a lengyelekről, hogy egy dunántúli lágerben [táborban] egy Alexandrow nevű (?) tábornok szervezte őket az ellenállásra. A későbbiek folyamán a láger lakóiból sok [lengyel] férfi került Angliába, akik harcoltak a német fasizmus ellen. [...] A községben élő idősebb generációnak
