A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján
306 BALASSA IVÁN íiloxérát olyan módon tudja elpusztítani, hogy magában a szőlőben nem okoz kárt. 1878-ban 518, 1879-ben 334 pályázó akadt, de a hatalmas összeg sohasem talált gazdára. 8 1872-ben a íiloxéra már elérte nyugati határunk környékét. Ez év májusában Klosterneuburgban tűnt fel először egy kísérleti telepen, de csakhamar a környékbeli szőlőskertekben is észlelték. 9 De Ausztriában nem vették eléggé komolyan a fenyegető veszélyt, csak mint „érdekes tanulmányi anyagot" kezelték, sőt 1874 áprilisában ezeket írták: „Ausztriát illetőleg constatálhatjuk, hogy a baj kellően megfigyelve és leküzdve, nemcsak elterjedést nem nyert, hanem még sokkal kevésbé veszélyesnek mutatkozott, mint 1872-ben hitték." 10 A magyar Földművelésügyi Minisztérium ezzel szemben már 1874-ben felhívta a nagy veszélyre a figyelmet, annál is inkább, mivel Klosterneuburgból sokan hozattak szőlővesszőket Magyarországba. A gyanús tőkéket kivágva, gondosan becsomagolva vizsgálatra az „M-óvári gazdasági Akadémia kísérleti állomásának" kellett megküldeni. 11 1875 júniusában még azt írják, hogy a filoxéra „hazánkban ezideig seholsem jelentkezett". 12 És ekkor egyszerre az Osztrák—Magyar Monarchia területén több helyen is fellángolt a filoxéra. 1875. október 5-én a Földművelési Minisztérium közhírré tette, hogy Pancsova (Torontál m.) 66 kh. szőlőjében erős fertőzést tapasztaltak. Rögtön nekiláttak és az egészet kiirtatták, a tőkéket elégették, de mivel a talajt nem fertőtlenítették, így két-három év alatt 700 holdra emelkedett a fertőzött terület. 1875—1878 között mintha egy kis szünet következett volna, de ekkor egyszerre az ország legkülönbözőbb részein egyszerre tűnt fel. így az érmelléki Peéren, továbbá Keszthelyen, Kassán, Szatmárnémetiben,Nagykárolyban és más helyeken. 13 Az 1880-as évek elejétől kezdve indult igazi rohamra ez az alattomos betegség. 1883-ban a fertőzött községek száma az egész országban még csak 124 volt, 1894-ben ez a szám 2544-re növekedett, lényegében a homoki területet kivéve a filoxéra már a legfontosabb szőlőterületeket tönkre tette. Magyarország szőlőterülete az 1880-as évek elején 425 497 hektárt (739 480 kh.) tett ki, melyben benne foglaltatik Horvát-Szlavonország 67 452 hektár szőlője is. Ez 1884-ig lassan, de fokozatosan növekedett, de ahogy a filoxéra terjedt, úgy kezdett el csökkenni. 1894-ben Magyarországon 219 842 hektár, Horvát-Szlavonországban 45 565 hektár szőlőt tartottak számon, ami összesen 265 407 hektár szőlő, ami azt jelenti, hogy egy évtized alatt 38%-os csökkenést okozott a filoxéra. De ez a kötött talajon jóval magasabb százalékú, hiszen a homoki szőlőkben semmi károsodás nem történt. Ezt érzékelteti az alábbi kimutatás 1894-ből: Magyarországban Horvát-Szlavonországban Hektár a) immúnis talajban 70 611 18 b) kötött talajú, melyben íiloxérát nem észleltek 99 951 29 004 c) filoxéra lepett 49 280 16 543 Összesen: 219 842 45 565 14
