A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

MOLNÁR József: Jókai Mór „A Miskolczyak” című történelmi elbeszélésének forrása

JÓKAI MÓR „A MISKOLCZYAK" CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉNEK FORRÁSA 299 „Tudományos értelemben bizonyára nem volt történetíró", de most jobban értjük Takáts Sándor megállapítását: „Tudott dolog, hogy ezer oly dolgot hallott és ismert, amik ma is a levéltárakban kopnak. Naplók, ismeretlen emlékiratok, levelek egész seregét használta ő, s majd ha ezek napvilágot látnak, akkor dől el, vajon Jókai hihetetlen tárgyakat dolgozott-e föl? Aki nem csak a nyomtatott munkákat ismeri, hanem a levéltárak anyagát is átböngészte, az más szemmel nézi Jókainak regény tárgyait, sőt néha csodálattal kérdi, honnét tudhatta ezt Jókai?"

41 JEGYZETEK 1. Nemzet 1883. dec. 21. 349. sz. és Jókai Mór Önmagáról Beöthy Zsolt bevezetésével. Budapest, 1904. 244. 2. Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod megye az irodalomban. Miskolc, 1942. uő.: Petőfi, Tompa, Jókai Miskolcon és Borsodban. Miskolc, 1966. Borsod-Miskolci Füzetek. 3. Jókai Mór: Túl a láthatáron. Hátrahagyott Művei II. Budapest, 1912. 175—189. 4. Ezek nem felelnek meg a történelmi valóságnak, mert Miskolc a XIV. századtól a diósgyőri vár és uradalom birtokai közé tartozott. 5. Ezt a tényt történelmi források nem támogatják. 6. Jókai, forrása alapján, anakronizmust követ el: Petrahó ellenkező irányban feküdt a Bodrog partján. 7. A Miskolczi előnevet használó Simon János Kaffka Margittal született egy évben, Miskolcon, 1880. március 5-én. Szülei Simon János és Tisser Júlia voltak. Középiskoláit Miskolcon végezte s 1899-ben érettségizett. Aztán a sárospataki jogakadémián tanult két évig, majd a budapesti egyetemen. 1903-ban a miskolci Ellenzék c. lap helyettes szerkesztője volt, de félbe kellett szakítania ezt a megbízatást, mert önkéntes katonai szolgálatra hívták be. Tiszti vizsga letétele után tért vissza a polgári életbe s 1905-ben levéltárosi oklevelet szerzett. 1906-ban Borsod vármegye allevéltárnoka lett, s egyben a Borsod-Miskolci Múzeum könyvtárosa is volt. 1904— 1905-ben a Miskolci Napló helyettes szerkesztőjeként különböző jótékonysági egyesületekben (Miskolci Református Filléregylet, Sport Egyesület) jegyzői tisztet töltött be. 1909 áprilisában Nógrád megye választotta meg levéltárosává. Balassagyarmatra költözött, ahol e tisztségen kívül 1909—1910-ben a Nógrádi Hírlap felelős szerkesztője is volt. 1914-ben bevonult katonának s 1916-ban a harctéren esett el. — Szépirodalmi, történettudományi érdeklődése korán kezdett kibontakozni s a Szendrei-féle Miskolc-monográfiának létrejöttében ő nyújtotta a legnagyobb segítséget a szerzőnek, aki Budapesten élt. Mint levéltáros és könyvtáros az adatok összegyűjtésében és kutatásában támogatta Szendrei Jánost. Nógrád megyében is folytatta ilyen irányú munkálatait s bekapcsolódott a Borovszky-féle megyei monográfiák munkálataiba s a Nógrád megyét feldolgozó kötetben ő írta meg a megye „újabbkori" történetét 1867-től 1910-ig. — Alig volt 21 éves, amikor már Sárospatakon megjelent első verseskötete Elekcionális vers (1901) címmel, utána Bükk alján című költeményes kötete Miskolcon (1903). Elbeszéléseket és történelmi tárgyú munkákat is írt, ilyen kötetei a Ne bántsd a magyart! (Miskolc, 1904.), Történetek. Történeti elbeszélések (Miskolc, 1905.), II. Rákóczi Ferenc és Borsod megye (Miskolc, 1906.), 1909-ben Heten vagyunk címmel versei Kaffka Margittal, Reichard Piroskával, Bán Ernővel, Faragó Józseffel, Péry Ilonával és Sassy Csabával egy kötetben jelentek meg, Miskolcon. — Az általa szerkesztett lapokon kívül sok írása jelent meg a fővárosi lapokban, folyóiratokban (Vasárnapi Újság, Új idők, Jövendő, Független Magyarország, Egyetértés, Magyarország, Budapesti Napló, Pesti Napló), tudományos folyóiratokban (Hadtörténeti Közlemények, Turul, Borsod-Miskolczi közművelődési egyesület évkönyvében) stb. Ő indította meg Fáy Alberttel és Budai-Plichta Barnával a Nógrádi Naptár-t, 1911-ben, amely egyben a Nógrád megyei Nemzeti Intézet Évkönyve is volt. — Az általa szerkesztett Miskolczi Naplóban sok érdekes cikke jelent meg s ezek között találtam meg Miskolczi Simon deák nótáztatása című „történeti beszély"-ét (1903. július 7., 8.-i számában), amelyet Jókai elbeszélésének alapjául választott. — Valaki felhívhatta az elbeszélésre Jókai figyelmét, de elküldhette neki maga a szerző is, hiszen a kezdő írók gyakran tisztelték meg írásaikkal az agg mestert. — A Jókai által forrásul használt elbeszélés után tíz évvel a képzett főlevéltáros megírta saját családja történetét (A .Miskolczy-Simon