A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

MOLNÁR József: Jókai Mór „A Miskolczyak” című történelmi elbeszélésének forrása

284 MOLNÁR JÓZSEF azt eszelték ki, hogy Simon Deáknak elküldik a Miskolczy-család levéltárából azokat az okiratokat, melyek ezen ősrégi nemzetség múltjáról bizonyságot tesznek." „E régiségtől megfakult pergamenekből, melyek mind a család címerével vannak feldíszítve, az égbe néző sassal, majd megtudja az eltántorodott fiú, hogy mivel tartozik dicsőséges famíliája nevének. Dédőse e nemzetségnek Bors vezér volt,_egyike azoknak, kik Árpád fejedelmet kísérték honfoglaló diadalútjában. Ő hódította meg Borsod és Bars vármegyét, s azok az ő nevét tartották meg. Ennek ivadéka szerezte Miskolc város hírre emelésével a Bors-Miskolczy nevet s a borsodi főispáni méltóságot. Egy későbbi unokája még magasabbra vitte. Il-ik István királlyal szemben a felvidéki nemesség őt kiáltá ki ellenkirálynak; további ősei nádorispánok voltak : Miklós nádor, Gyula nádor, Fülöp nádor az Árpádház-beli királyok uralkodása alatt. Domokos bán pedig sógora lett III. Béla királynak. És ennyi dicső ősnek a hírnevét most egy elkorcsosult utód el akarja homályosítani azzal, hogy kard helyett pennával keresse a kenyerét: hogy amíg azok a Miskolczy név elé kevélyen illesztették a Bors nevet, ez a lenézett, kigúnyolt „Deák" nevet ragasztja utána!" Mindez nem volt hatással Simon Deákra, ő a reformált hit apostola akart lenni, de édesanyja hirtelen halála haza kényszerítette Németországból. Kastélyukat csaknem üresen találta, mert Árky András mindent átvitetett a maga várába. Felkereste tehát mostohatestvérét Sárospatak közelében levő várkastélyában, amely „erős, emeletes épület volt, szögletein kiugró tornyócskákkal, erősen körülpalánkolva." Alig ismerték meg egymást, s ekkor értesült Simon Deák arról, hogy Árky András megnősült. Beszélgetésük közben érkezett vendégségbe a „pataki vár főparancsnoka, Lorántfy Mihály is, őszbecsavarorodott legényember" s az asszonyság után tudakozódva, bement Árkynéhoz. A férj mostohatestvérének jelezte, hogy a „vén kecske fülig bele van bolondulva a feleségébe," de az asszony dolga megvédelmezni az erkölcsét, s „Patak vár ura nagy marha, azzal nem jó összetűzni olyan embernek, aki előre akar menni." A vacsoránál találkozott a társaság s Miskolczy Simon akkor vette tudomásul, hogy Árky Andrásné nem más, mint Girincsy Anikó. Simon fájdalmasan észlelte, hogy távollétében Anikó büszke családja szívesebben adta a leányt feleségül a megyei szolgabíróhoz, mint a professzori pályára készülő Deákhoz. A szülői akarat ellen nem lehetett tenni semmit. Lorántfy Mihály csavaros eszű ember volt s „azon járt az esze" Simon hazaérkezése után, hogy ha ez a „külföldön kimívelt tudós azokat a szabad eszméket elkezdi hirdetni", amikkel ott megismerkedett, nagyon könnyű lesz okot keresni a láb alól való eltételére, s bűnbe keveredve birtokait elkonfiskálják s azokat aztán donáció útján magának kaparintja meg. Vacsora közben Miskolczy Simon kijelentette, hogy mégsem akar professzor lenni, hanem hazamegy Miskolcra s átveszi uradalmait: „földbirtoka kiterjedt Miskolc, Csaba, Szolgagyőr, Ziliz, Ladmócz, Sárospatakra s még néhány bükkvidéki falura; Miskolcon, Patakon ősi lakóházai is voltak" s mindezt haláláig Ományi Katalin használta „özvegyi jog címén".

4 Elhatározta, hogy használni fogja ősei Miskolczy-Bors nevét, s letagadja