A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején
240 FOGARASSY LÁSZLÓ a politikai hátterét ismertette, ezért az ismert politikai események (puccskísérlet) elhagyásával csak a hadtörténelmi vonatkozásokkal foglalkozunk. Kassa és Pozsony elfoglalása után a csehszlovák hadsereg hadműveletei néhány napig szüneteltek, majd 1919. január 5-én rajtaütésszerűén elfoglalták Losoncot. Január első napjaiban zavargások törtek ki Salgótarjánban. Az ottani munkások szocializálni akarták a bányákat, a zavarosban halászó lumpenproletár elemek ezt az alkalmat fosztogatásra használták fel, ami azután pogrommá fajult. Erre a hadügyminisztérium Budapestről tengerész nemzetőrséget, 40 csendőrt és 50 határrendőrt, Hatvanból az iglói géppuskás tanfolyamoí;, Szatmárnémetiből pedig három székely gyalogszázadot és 8 géppuskát küldött rendteremtés végett Salgótarjánba ,i(i . Január 6-án a 7. légionárius hadosztály egy-egy oszlopa Pozsonyból Galántára, illetve Dunaszerdahelyre ment, ahonnan az utóbbi másnap Medvére folytatta útját. Érsekújvárról az említett 12-es század kiment a tornóci Vág-híd védelmére. A Galántáról jövő cseh oszlop január 7-én rövid tűzharc után a híd védőit a folyón átkelve támadta meg, mire a 12-esek kénytelenek voltak visszavonulni. A híd felrobbantására már nem is volt idejük 67 . Január 9-én a légionárius oszlop bevonult Érsekújvárra és még aznap Párkányba is, mivel a magyar csapatokat visszarendelték. Ezek közt volt a Pálmay-csoport visszavonulóban Léváról, Ipolyságon át, Drégelypalánk felé. 1919. január első napjaiban Érsekújvárt és környékét rettegésben tartotta egy leszerelt katonákból összeverődött rablóbanda. Vezetője egy Virág nevű lefokozott tizedes volt, kétes egzisztencia, aki századosi egyenruhát bitorolt. Január 8-án jogtalanul viselt tiszti egyenruháját kihasználva, embereivel szekereket rekvirált és a rabolt holmit fölrakva, Komáromnak vette útját. Innen egy különítményt küldtek elébük, amely a bandát szétugrasztotta, vezetőjét pedig agyonlőtte. A komáromi helyőrség arra a hírre, hogy a város cseh megszállás alá kerül és ezért az ottani csapatok és katonai hatóságok Tatára költöztek, feltörte a lőszer- és fegyverraktárakat, fölfegyverkezett és kisebb-nagyobb csapatokban hazafelé igyekezett, azzal az indoklással, hogy falujukat a megszállók ellen védeni akarják. Amikor aztán a katonaság látta, hogy a póttestek útnak indultak, ki-ki csatlakozott a saját póttestéhez és hajlandó volt Tatára indulni ö8 . Ezek után, január lO^én egy légionárius század bevonult Komáromba, ugyanakkor Ipolyságot is megszállották. Ezt követően a 6. légionárius hadosztály Kassán összpontosulva, egy részlegével Hernádcsánynál foglalt állást, más része pedig Gálszécs, Tőketerebes, Homonna, Ungvár, végül Uzsok megszállásával zárta le a hadműveletet. Srobár miniszter Szlovákia területén a magyarok, magyarbarátok, másrészt pedig a kommunista mozgolódások fékentartására katonai diktatúrát vezetett be 6 ". A szlovák katonai alakulatok már megindult szervezését folytatták és a visszamaradt tiszteket imperatíve is felszólították a csehszlovák hadseregbe való belépésre. Ennek a megtagadása internálást vont maga után. Ezért menekült a trencsényi póttestek tisztjeinek és. továbbszolgáló altisztjeinek egy része előbb Komáromba, majd Tatára. A Duna-vonal védelmét a 37. hadosztályparancsnokság építette ki. Egyik legelső intézkedésével két 18-as századot és egy 9-es lovasszakaszt
