A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején
FELVIDÉKI GERILLAHARCOK A KÁROLYI-KORMÁNY IDEJÉN 239 vény új falun egy század két géppuskával és egy löveggel, Lamacsoál két század géppuskákkal és fél üteggel, a pozsonyi hegyekben járőrök, Récsén és Szőllősön egy-egy szakasz. A 33. légionárius ezred támadása hajnali 5 órakor tüzérségi előkészítés után kezdődött meg. Egy zászlóaljjal a marcheggi híd és Dévényújfalu felé nyomult, a másik zászlóalj Lamacs felé támadt, a harmadik pedig a Kiskárpátak erdős terepén át nyomulva Zergehegyet és Rácsét igyekezett elfoglalni. A marcheggi híd szívós magyar ellenállás után reggel 9 órakor esett el, Lamacsot pedig fél 12 órakor szuronyrohammal foglalták el, 2 ágyút, 5 géppuskát és egy páncélvonatot zsákmányolva. Pozsonyból Lamacs felé csak két szakasz erősítést tudtak irányítani, mivel a legénység nagy része szabadságon volt. A tölténygyár, Vöröshíd és környéke 15 órakor került cseh kézre. Szívósan védekezett Dévényújfalu magyar őrsége, főleg a mészégetőnél és cementgyárnál. Az ottani csoportnak géppuskák és egy löveg állt rendelkezésre. Itt csak 13 órakor szűnt meg az ellenállás, miután a védők nagy része elesett, vagy megsebesült. 14 órakor foglalták el a legionáriusok Dévényújfalu vasútállomását, 15 óra után pedig a falut, mire a megmaradt védők Dévényen át vonultak vissza Pozsonyba. Zergehegyet és Récsét 16 órakor foglalták el a legionáriusok. Leölkes alezredes délután parancsot kapott a hadügyminisztériumtól, hogy ürítse ki Pozsonyt. 17 órakor mindkét részről megszűnt a lövöldözés, hadikövetként Tscheppen századost küldték ki. Barecca ezredes e napon még megszállta Kálváriahegyet és a dinamitgyárat. A 37. hadosztály- és karhatalmi parancsnokság elköltözött Győrbe. Január 1-én a pozsonyi csapatok közül a tüzérség Oroszvárra, a gyalogság pedig Magyaróvárra vonult el. A városban még visszamaradt a legszükségesebb karhatalom. E napon az 1/33. leg. zászlóalj még birtokba vette a főpályaudvart, de magát a várost csak 1919. január 2-re virradó éjjel 3 órakor szállták meg. Ez alkalommal négy fosztogató, leszerelt katonát lőttek agyon. Győrből Ligetfalura, a hídfő védelmére megérkezett a 19. gyalogezred két százada és egy vadászszázad 64 . A pozsonyi harcokban Rubint tábornok szerint 30 halott és 40 sebesült volt a magyarok vesztesége, míg a másik fél részéről Jezek ezredes 1 halottat és 44 sebesültet ismer be. Abban ez esetben, ha Károlyi elutasította volna a karácsonyi Vyxjegyzéket, ennek következtében Pozsonynál csatára került volna sor, amelynél a dunántúli és kisalföldi helyőrségekből változó, illetve vegyes harci értékű 10 zászlóalj, 8 géppuskás század, 2 lovasszázad, 3 és fél műszaki század és 8 üteg állott volna rendelkezésre. A hadügyminisztérium hadműveleti osztálya nyilvánvalóan Pozsony feladása után intézkedett, amikor a tornóci Vág-híd védelmére a komáromi 12. gyalogezred által kiállított századot küldte ki, Érsekújvár védelmére a 37. tábori és 37. nehéz tüzérezred legénységéből alakított két gyalogszázadot. Léva védelmére a 14. ezred három századát 12 gépfegyverrel és három nemzetőrszázadot, Balassagyarmat védelmére a 16. ezred századát, valamint egy-egy nemzetőri és munkásszázadot rendelt ki. A Somorja—Szene—Nagymácséd —Galánta—Tornóc—Tardoskedd—Nagysurány vonal védelmét nemzetőrségre szándékozták, bízni, azonkívül önkéntes alakulatokat akartak szervezni 65 . Ilyenformán egy felvidéki különítmény létesült volna a székely hadosztály mintájára. Az eddigi történelmi irodalom ennek az akciónak
