A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
374 PETERCSÁK TIVADAR cs 9. kép. Csűrös udvar két változata E = elsőház, P = pitvar, K = kamara, Ó = ól, Tr = trágyadomb, Cs = csűr, Sz = szalmakazal, Ty = tyúkólka, D = disznóólka rétegződését tükrözik 103 . Filkeháza a soros falvak csoportjába tartozik m . Minden gazdasági épület a portán található, ami magába foglalja az udvart, veteményes- és gyümölcsöskertet i0 '\ A portákat a társadalmi rétegződés szerint két csoportra oszthatjuk: csűrös és csűr nélküli. A csűrt az 5 kat. h.-as gazdaságokban mindenütt megtaláljuk, ezen belül a portán való elhelyezkedése szerint két változata terjedt el (9. kép). A két forma elterjedését a telek nagysága és lehetőségei determinálják. A telekformák második csoportjába a néhány holdas gazdák és a volt zsellérek csűr nélküli portája tartozik (10. kép). Csűrre nem volt szükségük, hiszen nem csépeltek, a kevés takarmány pedig a lakóház padlásán is elfért. Az óinak az udvaron történő elhelyezése a módosabbaknál és szegényeknél megegyezik, mindkét helyen a ház végébe, azzal együtt építették 106 . Az építkezés anyaga a XIX. század végéig a fa volt 107 , ezt fokozatosan a kő váltotta fel. 1900-ban a 33 lakóház közül még 16 épült fából, 2 vályog- v. vertfalú, de már ekkor 15 a kőfalú házak száma 108 . A fejlődéssel a kőházak kerülnek túlsúlyba, 1910-ben már 26 van a faluban 9 faház és egy vertfalú ház mellett 109 . 1932-ben csak 4 faépületet és 2 vertfalú házat említenek 110 . 1970-re három faház maradt meg, de már csak egyben laknak. A házak anyaga és beosztása tulajdonosaik gazdasági és társadalmi helyzetének függvénye. A jelenleg is meglevő faházak (11. kép) a volt zsellérek tulajdonában vannak, a jómódú gazdák az elsők között építettek kőfalú házakat. A faházak boronatechnikával épültek. A sarkak alá rakott nagy kövekre tették a csapolással összeillesztett vastag faragott talpfákat. A falat alkotó gömbölyű tölgyfaszálak kerek, teknős bevágással kapcsolódtak egy-
