A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején
238 FOGARASSY LASZLÖ szándékuk híre is eljuthatott Körmöcbányára, ahol a cseh tengerészek nem akartak harcolni. Végeredményben a főiskolások engedelmeskedtek a budapesti parancsnak és tanáraikkal együtt elvonultak Sopronba 60 . Besztercebányát 1918. december 21-én ürítette ki a 16. honvédezred, amely a városban kb. egy századdal rendelkezett. (Két további csoportja Balassagyarmaton és a szintén kiürítésre ítélt Jolsván állomásozott.) A szlovák tartományi kormány katonai előadója (abban az időben Houdek Fedor) telefonon tudtára adta a besztercebányai szlovák nemzeti tanácsnak, hogy a 16-os honvédek csak fegyvertelenül vonulhatnak el. A szlovák nemzeti tanács fel is szólította a 16. gyalogezredet a fegyverek átadására. Soltész főhadnagy erre azt felelte, hogy a fegyvereket nem adja. Ezeket három vasúti kocsiba rakatva a vasúti szerelvényhez csatolta és az ezred Zólyomon át Losonc felé eltávozott. Ugyanebben az időben a már említett cseh zászlóalj Körmöcbánya—Garamberzence körletében várakozott, telefonon érdeklődve Besztercebányán, hogy elmentek-e már a magyar csapatok 01 . Csak azután, mikor megnyugtató választ kapott, december 22-én bevonult Zólyomba és Besztercebányára, majd ezt követően megszállotta Selmecbányát is. Trencsénből, illetve ölved—Felsőmotesic vonaláról december 8-án két cseh zászlóalj egy lövegszakasszal vonult Trencsénbán felé. A magyar hírszerző osztagot rövid csetepaté után Podluzsánynál visszaverte és még aznap Trencsénbánt megszállotta. Ezt követően december 10-én Nagytapolcsányba, következő napon pedig Nyitrára vonult be anélkül, hogy útját állták volna, egyik részlege pedig Privigye—Nyitrabánya (Handlova) felé vonult el 62 . A helyzetjelentésekből megállapítható, hogy a csehszlovák hadsereg a Hodza—BaTtha-féle demarkációs vonalat általában karácsonyig megszállta, éspedig kizárólag volt cs. és kir., valamint önkéntes (főleg szokolista) alakulatokkal. Az újabb demarkációs vonal megszállását, — amely eléggé hasonlít a mostani állami határokhoz —, már a legionáriusok eszközölték volna. Luigi Piccione tábornok Kromefízben (Kremsier) ütve föl főhadiszállását, december 26-án adta ki a parancsot, hogy a légionárius hadtest csapatai a Schöbl-csoportot fölváltva, manőverezéssel, lehetőleg vérontás nélkül szállják meg az új demarkációs vonalat. A 6. légionárius hadosztály Kassa megszállásáról már elkésett. Pozsony ellen a 7. légionárius hadosztály 33. és 39. ezrede vonult fel, előbbi Riccardo Barecca ezredes parancsnoiksága alatít mint élcsoport, 'megerősítve egy üteggel, összesen 1500 puska és 4 löveg, utóbbi pedig mint tartalék. Az élcsoporttal együtt hadikészültségbe lépett a Schöbl-csoport malackai százada és szentgyörgyi helyőrsége is 63 . A Pozsonyban levő magyar katonaság ereje ebben az időben 6 század és 12 géppuska, 1142 fő és 526 fegyvertelen, egy árkászszázad 75 fő és 5 üteg volt 21 löveggel. Mind a katonaság, mind pedig a lakosság a város kiürítése ellen tiltakozott. A 72. pótzászlóalj és az árkászszázad legénységéből vörösgárda alakult. December 30-án délelőtt a lumpenproletár elemek kifosztották a malomligeti élelmezőraktárt. 1918 szilveszterén indult meg a csehszlovák támadás Pozsony ellen, amelyet a demarkációs vonalon a következő magyar csapatok védték: Dé-
