A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején

FELVIDÉKI GERILLAHARCOK A KÁROLYI-KORMÁNY IDEJÉN 231 pedig az érsekújvári 2/37. üteggel váltotta fel. November 30-án Pőstyén magyar parancsnoka embereinek állandó fluktuációja és a lakosság barátságtalan magatartása miatt önként adta át a fürdőhelyet. Nagykosztolányt ugyanakkor egy Lipótvár felől támadó magyar század vissza akarta foglalni, ámde az ottani, időközben már megerősödött cseh elővéd a községet megvédte és 'még aznap Lipótvárt is megszállta

30

. Erre Radosnánál és Galgócnál a nyitrai nemzetőrség (50 fő) parancs nélkül elhagyta a helyét, úgy, hogy ez útvonal biztosítása megszűnt. Ugyancsak otthagyta helyét a trencsénbáni csoport is, kivéve az oda beosztott lövegszakasz felét, de az is kérte felváltását

31

. Ennek a helyébe egy hírszerző különítmény ment Trencsénbánba, a Bertalanffy-csoportot pedig a 4/37. üteg egy lövegszakaszával megerősítették. Ezek után érthető, ha december 1-én a pozsonyi katonai kerületi parancsnokság azt jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy a csehek ellen működő csapatok teljesen megbízhatatlanok! December 2-ra virradó éjjel egy század erejű cseh különítmény Ripka főhadnagy személyes parancsnoksága alatt eredménytelenül megtámadta a marcheggi hidat. Délután ismét megkísérelték a marcheggi híd elfoglalását, de most is kudarcot vallottak. Mind a két támadást a pozsonyi és kismartoni katonai főreáliskola növendékeiből alakult, Pokorny János tüzérszázados parancsnoksága alatt álló század verte vissza. Ugyancsak visszaverte a Bertalanffy-különítmény a Nagyszombat—Lipótvár vonaláról Szeredre támadó cseheket

32

. December 4-én a Cifférnél álló 13-as különítményt a 2o. gyalogezred két százada váltotta fel

33

. December 5-én Nagybiccséről egy-egy cseh tengerészszázad és őrszázad Zsolna felé támadva, Nemeskotessónál (Nemeskutas) az útját álló Görgey-féle osztagot szétverte, részben elfogta. A magyar halottak közt volt a parancsnok és fivére is. Maga az összecsapás nem lett volna sorsdöntő jelentőségű, azonban a Magerl-különítmény legénysége az újságokból már értesült, hogy a magyar kormány föl fogja adni a felvidéki szlováklakta területeket. Ennek következtében az engedelmességet megtagadva, december 6-án vonatra szállt és hazament, a megmaradtak visszavonultak Ruttkára, de ezek is menekülőben voltak, úgy, hogy a kassai kerületi parancsnokság egy tiszti szakaszt rendelt oda a visszavonulás biztosítására

3

^. A cseh csapatok december 7-én vonultak be Zsolnára és Csacára, 8-án pedig Ruttkára. Zsolnán újból megalakult a szlovák nemzetőrség. Ugyanebben az időben zajlott le a galgóci ütközet, amelyet Rubint és Breit nem is vettek figyelembe, a pozsonyi kerületi parancsnokság pedig csak annyit jelentett, hogy magyar csapatok december 6-án visszafoglalták Galgócot és sikeresen visszaverték a cseh páncélvonat támadását. Jezek sokkal részletesebben ír, közölve, hogy Lipótvárt és Galgócot az említett időpontban az I. cseh önkéntes ezred két százada tartotta megszállva. Galgócot a magyarok december 6-án egy zászlóaljjal (csak két század volt — a szerző megjegyzése) és egy üteggel megtámadták. A Galgócon megtámadott cseh század 5 halott, 10 sebesült és 17 fogoly hátrahagyásával nemcsak hogy a Vág jobb partjára hátrált, hanem visszafutott egészen Pőstyénig. A másik cseh század Lipótvárnál azonban tartotta a közúti és vasúti hidat, amíg Pőstyénből a 2. cseh önkéntes ezred teljes