A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején

FELVIDÉKI GERILLAHARCOK A KÁROLYI-KORMÁNY IDEJÉN FOGARASSY LÁSZLÓ Az Osztrák—Magyar Monarchia de facto még a páduai fegyverszünet aláírása előtt felbomlott. A katonák hazaszéledtek, igen sok helyőrségben csak a tényleges tisztek és a továbbszolgáló altisztek maradtak a laktanyákban. A bomlást követő zűrzavarban a prágai kormány hivatkozva a turócszentmártoni deklarációra, csapatokat küldött a szlováklakta Felvidékre, a magyar kormány pedig a páduai fegyverszüneti szerződés, valamint a belgrádi katonai egyezmény jogán szintén csapatokat küldött a csehek kiverésére. Mivel azonban a hadszínterekről éppen hogy hazavergődött katonák sem magyar, sem pedig cseh részről nem siettek újból bevonulni a kaszárnyákba és még nagyobb averziót mutattak egy újabb háborúban való részvétel iránt, ennek az lett a következménye, hogy Felvidéken egészen a Károlyi-kormány bukásáig nagyszabású harcokra nem is került sor. Kislétszámú egységek összecsapásai jellemzik ezt az időszakot, még később sem vonult fel egymás ellen nagyobb csapat, mint néhány zászlóalj és ugyanannyi üteg. A gerillaharcok korszaka volt ez, amellyel a magyar szerzők (Rubint Dezső tábornok, Bánlaki [Breit] József altábornagy, Incze Kálmán ezredes) eléggé szűkszavúan foglalkoztak, nem merítve ki teljesen a rendelkezésre álló levéltári anyagot sem. Ezzel szemben a cseh és szlovák szerzők ezt a témát igen részletesen feldolgozták. Közülük elsősorban Zdenék Jezek ezredes említendő, akit a csehszlovák haderő a cs. és kir. hadsereg vezérkarából vett át, valamint Karol A. Medvecky, a Srobár-féle szlovák tartományi kormány egyik előadója. A prágai cseh nemzeti tanácsnak (Národní vybor) nagy segítséget nyújtott a Soikol (Sólyom) nevezetű nacionalista paramilitáris tornászszervezet, amelynek tagjai garibaldista vörösinges egyenruhájukban ellátták a karhatalmi és közbiztonsági szolgálatot. Ugyanerre a feladatra a kisebb létszámú munkás- és a katolikus tornásszervezet is készséggel vállalkozott. (A DTJ — Délnická telovychovní jednota és az Orel [Sas].) Ezek segítségével létesítettek tíz önkéntes szokolista katonai századot és megszervezték az 1. (prágai) önkéntes, a 2. önkéntes és a morva önkéntes