A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez
130 DÉTSHY MIHÁLY eppeolnek es ha azt el hadnak, az magoké el maradna ez eztendeobennis, Vynciek io Épséggel lewen ha Uy kereztien Ácsinak iob megh cinalni, onnét mehetnek, de it az Cierep ala az Száz Aciok cinaltak mind." (ti. a várkastély on). 3(i A pataki újkeresztényekkel való végleges megállapodásra csak 1647ben került sor. 1647. júl. 20-án Debreczeni még a következőket javasolja a fejedelemnek: ,,Uy Kereztieneknek az ket Conditiot oda Íratni nem hazontalan, teob reszej bár maradgion Keglmes Vram helen, minthogy immár Nagod ugi igerte nekik Donáció jókat mint az Vyncieknek, ha megh nem halok hamar adok dolgot nekik, sok zabados jobbagi, kovaczi, lakatos, varga, aczi, kerekgiarto vagion szeőczis, azok mind zeriáro jobbagiok lehetnek ciak ezek az Uy kereztienek vigiek véghez dolgokat, Poztotis cinalhatnak, nam elegh Morvay Juh vagion. Igen io azért keglmes Vram az Exactoroknak végben vinni, az Vinci Uy kereztieneknek eztendeigh való miueket, az mellik eztendeoben teobbet miueltek volna." 3 ' A levélből egyértelműen kiderül, hogy az új keresztények letelepítésének egyik célja az volt, hogy a pataki jobbágyok között levő mesterembereket, akik addig az urbáriumok szava szerint mesterségükkel szolgáltak, és ezért a közönséges jobbágykötelezettségektől mentesültek, robottól „szabadosok" voltak, feleslegessé tegyék, és ismét ,,szerjáró jobbágyokként" kelljen nekik is robotot teljesíteniük. Másrészről azonban Debreczeni az új keresztényekből is a maximális szolgálatokat igyekezett kicsikarni. Megállapodásuk szerint ugyanis ,,Ezen Uy keresztyeneknek mesterségek szerintii való Szolgálattiok ha mikor kívántatik az várhoz minden nemű miuet es munkát fél áron tartoznak praestalni, azmint másoknak czyeleküdnék", ahogy ezt az 1657-ben revideált 1650. évi urbáriumban olvashatjuk 38 . Az új keresztények viszont azt kívánták, hogy a féláron elvégzendő munkájuk mennyiségét megállapodásukban az alvinci új keresztények kötelezettségeihez hasonlóan állapítsák meg. Ezért szorgalmazza Debreczeni, hogy a számvevők az alvinciek addigi legnagyobb évi szolgálatát kutassák fel, és ezt vegyék alapul a patakiak megállapodásánál, és fogadkozik: ,,hamar adok dolgot nekik". Bár csupán az új keresztényeknek juttatott ingatlanok 1647. december 17-i adománylevelét ismerjük, és kötelezettségeikről csak az idézett 1650. évi és a későbbi urbáriumokból tájékozódhatunk, eredeti megállapodásuk pedig eddig nem került elő, a Rákóczi-levéltár 1650. évi jegyzékében megtaláljuk az ezekkel kapcsolatos iratok felsorolását, s ezek között az alvinciek megállapodásainak másolatai is szerepelnek. 39 Az új keresztények teljesített szolgálatait természetesen pontosan feljegyezték, amiről ugyanebben a levéltári jegyzékben egyik irat címe tanúskodik: ,,Eodem A(nn)o (ti. 1649) 1. Augustj Patakj Uy keresztyenek mit miveltenek eo Naghok szamara arrul való Series." Az 1650. illetve 1657. évi urbáriumból tudjuk, hogy a letelepített újkeresztények között 50 dolgozó felnőtt férfi volt, s ezek közül 13 mester nagyrészt legényekkel 12-féle ipart űzött. Sokoldalú munkájukról és szolgálataikról a levelezésben is számos adatot találunk, és mint az eddigiekből is láthattuk, nemcsak ipari, hanem mezőgazdasági tevékenységet is
